Gyomorszorítóan intenzív és drámai – nemzetközi világzenei top 10

Ez volt 2015

Nemcsak magyar, de nemzetközi színtéren is elképesztően erős volt a 2015-ös év, simán összejönne még az alábbiakon túl másik tíz-húsz olyan album, ami legfeljebb csak hajszállal marad el a legnagyobb kedvencektől. Ahogy a magyarnál, itt is csak abc-sorrendben tárgyaljuk a felhozatalt.

Bixiga 70: III (Glitterbeat)

Jelenleg ők a legenergikusabban és leglazábban megszólaló afro-beat banda. A Glitterbeat kiadó tán legjobb húzása, hogy megszerezték őket.

  a kapcsolódó Youtube videó lejátszásaA kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Canzoniere Grecanico Salentino: Quaranta (Ponderosa)

A dél-olasz pizzica legnagyobb – már nálunk is többször koncertezett – bandájának remekműve. Bár az előzőre esküszik a fél világ, ez a lemez többet tud.

 

Dengue Fever: The Deepest Lake (MRI)

A Los Angelesben alakult banda meglepően magától értetődően és frenetikus elánnal keresztezi a kambodzsai popzenét a pszichedelikus rockkal – és még ezzel-azzal.

 

Forabandit: Port (Buda Musique)

A török-perzsa-francia trió elképesztően messze van szinte minden egyéb akusztikus világzenei produkciótól. Felfelé. A lemez még 2014-ben jött ki, de itt a helyük, mert idén mentek vele mennybe a Budapesten rendezett Womexen.

 

Hindi Zahra: Homeland (Parlaphone)

A francia-marokkói énekesnő második albuma a sivatagi blues, a jazz, a downtempo és sok egyéb műfaj meseszép szövedéke, ha csak egy lemezt mondanék, esélyes, hogy ez lenne az év albuma!

 

Melody Gardot: Currency of Man (Decca)

Mondhatjuk, hogy jazz-díva, de ezzel a mesterművel már jócskán el is hagyta eddigi terepét. Igazi blues lelke van, de ugyanennyire folk, dub, downtempo és soul is. A poroszkáló tempók ellenére gyomorszorítóan intenzív és drámai.

 

Moriarty: Epitaph (Air Rytmo)

A francia-amerikai banda ezen ötödik lemezére érett be igazán, messze maguk mögött hagyták a sima amercina címkét, és egyértelműen ők hozták ki a legjobb folkos-bluesos alt-country albumot idén.

 

Sam Lee: The Fade in Time (The Nest Collective)

Az angol trubadúr már debütálásával is újra divatba hozta az angol tradicionális folkzenét, és most második nekifutásra még messzebb, sőt beljebb jutott. Fájdalmas és gyönyörű remekmű.

 

Songhoy Blues: Music In Exile (Transgressive)

Ez a Maliból származó banda most a legjobb dolog, ami sivatagi bluesként járja körbe a világot. Ali Farka Touré szelleme és gitárstílusa is megidéződik, csak itt a tempó kifejezetten táncos.

 

Taraf De Haidouks: Of Lovers Gamblers & Parachute Skirts (Crammed Discs)

A világhíres román cigányzenekarról tán azt hihettük, hogy túl vannak a csúcson, és a korábbi idős mesterek elhalálozásával valami elveszett, erre kiderült, hogy pár évnyi felkészülés után összehozták egyik legjobb lemezüket.

 

Rácz Mihály
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.01.23