A művet Margaret Mead (1901-1978), korának legkiválóbb női antropológusa inspirálta, aki nyughatatlan természetével, szabadságszeretetével – melyet már-már szabadosságnak tekintettek – a 20. századi társadalomtudományok egyik legellentmondásosabb személyisége volt. Sok életrajzi elemet és jellemvonást átvett a szerző, hogy megformálja az amerikai Nell Stone alakját, mégis egy teljesen új karakterrel találkozhatunk a kötet lapjain: egy szenvedélyes, munkamániás, intelligens, gyakorlatias, elfogadó és erősen empatikus személyiséggel, aki örökösen kutat és keres, hogy megtudja, létezik-e olyan társadalmi berendezkedés a világon, amely elég helyet hagy az egyénnek, hogy a saját igényei szerint éljen – miközben saját szabadságvágyával és a nyugati társadalmak kötöttségeivel küszködik.

A két másik főszereplő: Schuyler Fenwick (Fen), Nell ausztrál férje és az angol Andrew Bankson szintén antropológusok, ennek a frissen született tudományágnak a megszállottjai, mely éppen kialakulóban van a harmincas években, amikor is a regény játszódik. A fiatal diszciplínát mindhárman máshogy értelmezik, de egy dologban egyetértenek: a kutató szubjektuma befolyásolja az eredményeket, sőt úgy érzik, hogy a többiek személyisége annyira ráül a megfigyelésre, hogy jegyzeteik tulajdonképpen nem is a megfigyelt új-guineai bennszülött törzsek kultúrájáról, hanem saját magukról szólnak. Ez egy roppant érdekes megközelítése a témának, melyben King érezhetően igen jól felkészült. A könyv címe egy Nell által jól leírt jelenségre utal, melyet a terepen dolgozó kutatók mind jól ismernek, Bankson kivételével, aki most ismerkedik meg vele: „Úgy két hónapnyi terepmunka után az a pillanat, amikor az ember azt hiszi, végre megragadta a hely lényegét. Hirtelen minden elérhetőnek tűnik. De ez csak érzéki csalódás, hiszen még csak nyolc hetet töltöttünk ott, és ezt a teljes kétségbeesés követi, hogy sikerül-e valaha bármit is megértenünk. De abban az egyetlen pillanatban úgy érezzük, hogy a hely teljesen a miénk. Ez a legrövidebb, legtisztább eufória.”

A történet egzotikus tájon, egy dzsungelben játszódik, ahol a három fiatal tudós egy ilyen néven nem létező törzs, a tamok társadalmi berendezkedését, életmódját, hiedelemvilágát és történelmét tanulmányozzák, miközben egy szerelmi háromszög alakul ki és működik közöttük. Gondolatok, teóriák, szenvedélyek, érzelmek és elvárások feszülnek egymásnak, és a párás trópusi klíma, valamint az elszigeteltség katalizátorként működik. Hármuk kapcsolatában összefonódik az ambíció és a vágy, a birtoklási ösztön és a szakmai féltékenység, a felfokozott érzések és a versengés, az érzékiség és a fájdalom, a megszállottság, a gyilkos indulatok, s ezek minden elképzelhető kombinációja. Mindezeket tovább erősíti egy könyv, Nell volt szeretőjének, Helennek a kézirata, mely már-már az őrülettel határos közös munkára serkenti őket, melynek során megszületik elméletük, a Rács, és felerősödnek a köztük húzódó kapcsolatok, s mely végül is többszörös tragédiába torkollik…

Egy Amy Lowell-vers ihlette Nell szerelmi filozófiáját: a szerelem először vörösbor (zamatos és érzéki), később pedig kenyér lesz (finom és teljes egészében nélkülözhetetlen). Úgy érzi, hogy minden kapcsolatában ő megreked a vörösbor szinten, és nem tud túllépni a kenyérhez, míg nem találkozik Banksonnal, aki bor és kenyér számára egy személyben.

A tudományos és a szerelmi szálat át- és átszövi Nell szabadságkeresése: úgy szeretne élni, hogy ne korlátozzák minden lépést, hogy azt tehesse és akkor, amit akar, hogy ne kényszerüljön választásokra. S mikor a tamok között megtalálja ennek módját – vagy legalábbis valami nagyon hasonlót – mégsem képes követni őket, s rá kell döbbennie, hogy amit egész életében hajszolt, számára elérhetetlen. A modern világ tagjaiban olyan mélyen gyökereznek az elvárások és tiltások, hogy soha – még egzotikus helyeken és extrém körülmények között sem, vagy csak ideiglenesen – nem képesek ezeket levetkőzni, s így soha nem lehetnek igazán szabadok. S ez vezet Nell tragédiájához is.

Az Eufória egyszerre szól a világ és önmagunk megismeréséről, a tudományos munkáról, a kutatásról, a szabadságvágyról és -keresésről, a szerelemről, elfogadásról és toleranciáról, s mindez egyetlen jól felépített, remek ívű és megfelelően feszes szerkezetben tárul elénk mindössze 280 oldalon – azért ez nem kis teljesítmény. Lily King nem beszél mellé, céltudatosan terelgeti hőseit a végkifejlet felé – ettől lesz sodró és lendületes az írás. Bankson visszaemlékezéseiből és Nell jegyzeteiből gyúrta össze a történetet, melybe – levelek formájában több hónapos késéssel – be-beszivárognak a külvilág hírei is, így lesz az egész kerek: egy roppant intelligens, érzelemközpontú, tragikus kimenetelű regény.

tmoni

Köszönet a könyvért a Tarandus Kiadónak!