Manapság – a digitális fényképezőgépek korában – nagy divat a fotózás, de ez nem volt mindig így. A Győri Fotóklub Egyesületet, a legrégebbi győri fotós szerveződést ki vagy kik hozták létre, mikor és milyen céllal?

1958. január 31-én, az akkor Győrben 11 külön fotószakkörként és fotókörként működő fotós csapatok vezetői úgy döntöttek, nincs értelme szétforgácsolni a győri fotóséletet. Elhatározták, hogy egyesítik erőiket: egy fotóklubbá egyesülnek; ezért Borsos Ferenc, Füredi Ferenc, Horváth István, Illés István, dr. Jamnitzky Nándor, Kolozs István, Liptai Andor, Markó Ödön, Meződy Ö. István, Nánássy László, Osbáth Emil, Pálfalvy Ottó, Pintér József, id. Rácz Endre, dr. Révész István, Schuszter Béla és Z. Szabó László – ők az „alapító atyák” – egybehangzó határozata alapján létrehozták a Győri Fotósok Munkaközösségét, a Győri Fotóklub Egyesület elődjét.

Hány taggal alakult a Klub, és hány tagja van ma? Ugyanazok a célkitűzések éltetik-e most is, mint amelyek az alapítók szándékai voltak, vagy ezek is változtak a világgal együtt?

Szerencsére sokan érdeklődtek a fotózás iránt a hatvanas évek elején, s mivel vonzónak találták azt a szemléletet, amit a Fotóklub képviselt, pár év alatt megduplázódott a létszám. Az idők során hol több, hol kevesebb taggal működött csapatunk, jelenleg több, mint nyolcvanan vagyunk. Céljainkat világosan kijelölték elődeink, akik az eltelt évtizedek alatt alkottak egyesületünkben, világosan megmutatták az utat, amit nekünk, utódoknak követnünk kell. Kötelességünk nyitott szemmel járva megörökíteni épített és természeti örökségünket, amelyekre büszkék lehetünk, valamint szociofotókon keresztül megmutatni az élet szomorúbb oldalát is. Dokumentálni kell ezeket a felvételeket az utókor számára, de nem elég csak archiválni, a lehető legszélesebb nyilvánosság elé is kell tárni őket, hogy minél több emberhez eljussanak. Hiszem, hogy ebben a rohanó világban is van ideje az embereknek pár percet eltölteni képeink nézegetésével, s nagyon bízom abban, hogy fotóink segítségével sikerül felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos a környezet, a természet és az évtizedek-évszázadok alatt megépített örökségünk védelme, hogy minél tovább gyönyörködhessünk ezekben a csodákban. Ahogy a mondás tartja: a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön megőrzésre.

Mit csinál a Fotóklub? Mindenki fotóz külön-külön, aztán közösen megbeszélitek a képeket, vagy együtt is fényképeztek? Mindenki külön fejlődik, vagy tanultok egymástól? Értékelitek egymás műveit?

Egyesületünk előre meghatározott program alapján működik. Jelenleg a Kazinczy utcában található klubhelységünkben tartjuk minden hétfőn 18 órakor foglalkozásainkat, melyek rendkívül sokrétűek: előadókat hívunk a magyar fotográfia elismert nagyjai közül (vendégül láttuk már Markovits Ferencet, Keleti Évát, Eifert Jánost, Dékán Istvánt), meginvitáljuk más klubok fotósait egy kis eszmecserére, klubtagjaink bemutatják egy-egy kirándulásuk képeit, képszerkesztő programokban nyújtunk technikai segítséget, képzéseket tartunk vagy kirándulásainkon készült képeinket vetítjük le. Sokat járunk közösen fotózni, és rendkívül tanulságos látni, hogy bár ugyanazt az útvonalat járjuk be, még sincsen két egyforma kép, ill. az is érdekes, hogy ki mit vett észre, és hogyan mutatja be azt. Külön öröm, hogy mostanában egyre több a hölgy tagunk, akiknek egészen más a látásmódjuk, sokat tanulhatunk az ő észrevételeikből is. Nyilvánvalóan egy olyan inspiráló hangulat lengi be a klubot, amely mindenkit tanulásra, fejlődésre ösztönöz. Vannak képbírálataink, ahol tagjaink negyedéves ciklusban a legjobb fotóikat mérettetik meg. Három kategóriába soroljuk ezeket a műveket, s házi zsűrizésen kiválasztjuk kategóriánként a legjobbakat (természetesen név nélkül). Ez negyedévente 80-85 képet jelent, melyeket külső zsűrivel is értékeltetünk, s az általuk legjobbnak ítélt fényképeket félévente kiállítjuk: 500 kép mérettetik meg így minden félévben, melyből a legjobb 36 jut el a tárlatra. Ezek a bírálatok nagyon fontosak tagjaink számára, hiszen fontos a visszajelzés, s a kapott vélemény inspirálóan hat a további munkára.

Rendszeresen kiállítotok itt Győrben, de az ország más részein is. Csak közös tárlataitok vannak, vagy mindenki kiállít külön is?

Szerencsére egyre több helyről kérnek fel bennünket kiállítások bemutatására, tavaly például 12 tárlatunk volt Budapesttől Tatáig, Észak-Komáromtól Bruck-Neudorfig, de idén is már hét van mögöttünk. Fontosak ezek, hiszen a közönség ilyenkor láthatja munkáinkat. Tagjaink szép számmal tartanak önálló kiállításokat is, ilyenkor a tulajdonunkban levő keretekkel tudjuk segíteni őket.

Hogyan lehet valaki tag a Győri Fotóklubban? Kell már tudnia fényképezni, vagy megtanulhatja tőletek is? Van valami minőségi szint? Ki dönti el, hogy felveszitek-e az új jelentkezőt?

Jelenleg taggá válni egy tíz képes kollekció bemutatásával lehet. Az elnökség eldönti a beadott képek alapján, hogy a jelölt felvételt nyer-e. Így a válaszom igen, van egyfajta szint, amit el kell érni. Erre köteleznek azok a nagyszerű fotósok, akik megalapították klubunkat, és alkotásaikkal utat mutattak nekünk; hisz fontos hogy a szellemiségüket továbbra is megőrizzük. Nagyon remélem, ha végignéznek egy-egy tárlatunkon odafentről, nem csalódnak. Ezt a reményemet az elért szakmai sikerek is alátámasztják. Két éve A Dunától nyugatra eső fotóklubok versenyét megnyertük, tavaly az ország több, mint ötven fotóklubját felvonultató MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) Szalonon 3. helyezést értünk el, majd a Pannónia Szalonon másodikak lettünk. Az idei MAFOSZ Szalonon pedig – a megyei klubok legjobbjaként – az ötödik hely lett a miénk. Visszatérve a tagfelvételre: az a gyakorlatunk, ha jó képei vannak a jelentkezőnek, megkérjük, hogy kicsit járjon közénk, nézze meg, tetszik-e a hangulat, elkötelezett-e a klubtagságra, ismerkedjünk össze egy kicsit, s ha minden oké, akkor felvesszük a belépni szándékozót.

Amatőrök – úgy értem, hogy nem a fotózásból élők – és profik egyaránt vannak közöttetek?

Igen. Ez alapításunkkor is megfigyelhető volt, és most is így van.

Mennyire állandó a tagság, azaz mekkora a fluktuáció? „Toboroztok” is, vagy nem akarjátok tovább növelni a létszámotokat?

Tavaly néhányan úgy gondolták, hogy megpróbálják külön a fotós közösségi életet, és új csapatot alakítottak – akkor volt ideiglenesen egy kis létszámesés, de már többen vagyunk, mint akkor, s ez egy kezdeményezésnek köszönhető: kitaláltam, hogy hozzunk létre egy külön csoportot, akiket tanfolyam jelleggel a taggá válás útjára terelünk, fotóklub taggá nevelünk. Ezzel két problémát oldottunk meg egyszerre: a jelölteknek nem egyedül kell beilleszkedniük egy összeszokott társaságba, illetve garantálva van a minőségi szint, amely a felvétel alapja. Ez a tanfolyam kéthetente keddenként van szeptembertől júniusig. Elsősorban a fotózás szeretetére, a fotós fortélyok elsajátítására helyezzük a hangsúlyt, de szép lassan bekapcsoljuk őket a klubéletbe is közös túrákon, programokon keresztül. Alapozó tanfolyamunk ingyenes, ami manapság nagy szó. Egyesületünk igazi haszna az, ha sikerül tagokat nevelni. Az indítástól számított két év alatt több, mint 25 fotóst tudtunk így felvenni; közülük ma már többen hazai és nemzetközi pályázatokon is nagyszerűen szerepelnek. Természetesen örülünk a taglétszám növekedésének, de azért kell majd egy ésszerű határt húzni a kezelhetőség miatt.

Evezzünk személyesebb vizekre! Mióta foglalkozol fotózással, mióta vagy a Fotóklub tagja, és mióta töltöd be az elnöki tisztséget?

A zöldfülű fotósok körébe tartozom. Komolyabban 2009-2010 óta foglalatoskodom a fotózással. Autodidakta módon képeztem magam: sokat olvastam, és nagyon sokat fotóztam. Tagja lettem egy internetes fotós közösségnek, ahol nulláról indulva pár hónap alatt eredményeim alapján a legjobb fotósok közé emelkedtem. Abban az időben az ilyen oldalak nagy hasznára voltak egy tanulni vágyó fotósnak. Természetesen a sikereket és sikertelenségeket, a kapott dicséreteket és kritikákat is meg kellett tanulni a helyén kezelni. 2010-ben nyertem felvételt az egyesületbe. Aktívan vetettem bele magam a klub életébe, bizalmat kaptam a tagságtól (gondolom, ifjonti hévemet értékelték), és 2011-ben már elnökségi tagnak, 2012-ben pedig elnökké választottak. Ezután kezdtem el megmérettetni magam pályázatokon, mert számomra fontos a visszacsatolás: tudni akartam, hogy tényleg jó-e, amit annak gondolok. Mostanra a MAFOSZ által a fotóművészi cím eléréséhez előírt pontokat már kétszeresen teljesítettem. Pár év alatt 18 díjat értem el fotóimmal hazai és nemzetközi nagy pályázatokon. A kezdő fotósainknál is ezért bátorkodtam tanításra vállalkozni, saját példámon keresztül szeretném, ill. szerettem volna megmutatni nekik, hogy igenis kezdő szintről is lehet eredményeket elérni kellő szorgalommal, kitartással és némi szerencsével. Nyilván nem az a fontos, hogy a legjobb fotós vezesse a klubot, mert nem biztos, hogy a legjobb focistából lesz a legjobb edző is, de azért nem szerettem volna, ha eredményeim (vagy eredménytelenségem) miatt negatív kritikákat kap az egyesület.

Mit jelent Neked a Győri Fotóklub? Mit kaptál az egyesülettől, mennyiben segítette művészi fejlődésedet?

Nagyon sokat jelent! Már az is óriási megtiszteltetés volt, hogy kezdő fotósként felvételt nyertem. Olyan társaságba kerültem, ahol olyan emberek vettek körül, akik már 50-60 éve fotózással foglalkoznak. Rengeteg dolgon átmentek, nagy tapasztalattal rendelkeznek, és nem restek ezeket a tapasztalatokat átadni. Ráadásul nemcsak a fotós múltjuk, az emberi oldaluk is tiszteletet parancsoló. Nagyon jó a klub kor szerinti összetétele: idősebb tagjaink a fiataloktól a frissességet, az új látásmódokat tudják átvenni, míg a fiatalabbak a korosabb tagok tapasztalatát tudják hasznosítani. A Szigetköz szívében, Dunaszegen lakom, nagyon szeretem bebarangolni a szűkebb környezetemet, és az első komolyabb könyvem, amit gyermekkoromban kaptam keresztszüleimtől, egy Szigetköz című könyv volt, dr. Alexay Zoltán könyve. Számtalan fotóját rajzoltam le ceruzával, nagyon megfogott a képi világa.  Most meg pár évtized múltán hirtelen egy közösségben találtam magam a példaképemmel, és teljesen egyenrangú félként, barátilag és teljes közvetlenséggel bánt velem, ami egy kezdő fotósra nagyon ösztönzőleg hat.

Szívügyed a fotózás, de nem ez az egyetlen hobbid, és nem ez a fő jövedelemforrásod – ha jól tudom.

Igen. Jól tudod. Az Audi Hungária Motor Kft. szerszámgyárának mérőszobájában dolgozom, egy optikai mérőgépet kezelek, amely fényképezőgéppel is el van látva... Hm... Lehet, hogy mégis a fényképezésből élek? J Volt egy időszak az életemben, mikor számos plusz tevékenység kötődött hozzám: önkormányzati képviselő, fociedző, sportműsor készítő és kézilabda szakosztályvezető is voltam. A fotózás melletti hobbim jelenleg a színjátszás. A Dunaszegi Színjátszó kör alapító tagja vagyok – néhány év kihagyást leszámítva – 22 éve már, hogy ott színészkedem, amit szintén nagyon szeretek. Elsősorban musicaleket játszunk, és bármily meglepő, énekelek is. J

Gondoltál már arra, hogy megpróbálkozz a művészsorssal, azaz fő foglalkozásként fényképezz?

Sok felkérést kapok fotózásra, de jelenleg nem gondolkozom a hivatásszerű munkában. Szeretnék a magam örömére művészkedni. (Ez a klub egyik feladata is: bármennyire is szeretnénk megtanítani, átképezni és nevelni a fotósokat, azért az a legfontosabb, hogy saját magunk örömünket leljük a fotózásban, és ha ezt át tudjuk adni másoknak is – na akkor az igazán nagy dolog.) Sosem lehet tudni, mit hoz az élet, mikor szorulok rá arra, hogy mozduljak ebbe az irányba is, de most még következetesen utasítgatom el az esküvői felkéréseket, és irányítom a házasodni vágyókat egyik kedves fotós ismerősömhöz. Nagyon sok időt és energiát emészt fel ezen képek kidolgozása, utómunkálatai, nekem ez egyszerűen nem fér bele az életembe.

Merre tovább? Milyen terveitek vannak a Győri Fotóklubban? Haladtok tovább a jól kitaposott ösvényen, vagy kipróbáltok újabb dolgokat is, mint például a nemrégiben tartott börtönbeli tárlat – elég merész húzás volt a fogva tartottaknak szociofotókat mutogatni, de működött!

Az elmúlt évek alatt számos újdonságot bevezettünk, nagy lendülettel fogtunk bele a klubélet fellendítésébe. Azt gondolom, hogy országos szinten is a legaktívabb csapatok között vagyunk: a kiállítások száma, a sok-sok fotótúra és klubprogram mind az aktív klubéletünk bizonyítékai. Az idei esztendőben sikerült tovább bővíteni fotós lehetőségeinket, megkerestem például a nagyobb győri sportegyesületeket, és immáron majdnem mindegyik nagy sporteseményen jelen vagyunk; fotózhatunk, képekkel látjuk el őket, melyeket használhatnak. Mindig keressük a lehetőségét annak, hogy tagjaink képezhessék magukat, új dolgokat fotózhassanak, ezért is kötöttünk megállapodást az ikrényi wakeboard pálya tulajdonosával is, ahol szintén fotózhatunk, és reméljük, tudjuk képeinkkel őket is reklámozni. A Győri Balett előadásait régóta van szerencsénk fotózni, amiért nagyon hálásak is vagyunk, remélhetőleg ebből tud profitálni a másik fél is. Jelenleg három színházzal van megállapodásunk, ahova szintén eljárhatunk fotózni, és kölcsönösen segítjük egymás munkásságát. Próbálunk irányt mutatni a kiállítások megrendezésében is, idén már volt kiállításunk a Baross úton és a Széchenyi téren is, ahol sok kíváncsi tekintet látta a fotóinkat. Szeretnénk bekapcsolódni a győri civil szervezetek, nyugdíjas klubok életébe is, nagyon szívesen tartunk ilyen szerveződéseknél vetített képes előadásokat. Mint látható, követjük a jól kitaposott ösvényt, de új utakat is keresünk.

Úgy hallottam, hogy fontolgatod az elnöki tisztségről való lemondásodat. Igaz a hír? Mi az oka? Belefáradtál? Inkább a művészetre szeretnél koncentrálni? Túl sok időt vesz el az ügyintézés és a szervezés?

Huh... Hát nagyon jól értesült vagy. Ez egy egészen friss történet. Nagyon sajnálatos, hogy azt kell mondjam: igen, a hír igaz. Más elfoglaltságom is van, és nagyon nehéz az időmet jól beosztani, hogy mindenre maradjon, amire szeretnék. Nagyon nagy lendülettel fogtam hozzá a klub irányításához, nagyon nagy energiát fektettem bele, mert szeretek mindent teljes erőbedobással és odaadással végezni. Ha ez bármi okból kifolyólag, akár egy kicsit is lanyhul, nem szabad erőltetni… Nehéz döntést kellett meghoznom, de priorizálni kellett, s mindent megvizsgálva a lemondás mellett döntöttem. Azt gondolom, hogy jó irányba halad a klub. Két igazán remek alelnökünk van, akik tovább vihetik, amit közösen elkezdtünk, és újabb lendületet adhatnak a csapatnak. Több olyan klubtagunk van, akik képesnek érzik magukat a vezetésre, és remélem, zökkenőmentes lehet a váltás. Klubtagságom természetesen szeretném megtartani, ahogy időm engedi, szívesen járok továbbra is a Győri Fotóklubba. Itt szeretném is megragadni az alkalmat, hogy mindenkinek megköszönjem a sok-sok segítséget, amit klubvezetőként kaptam, nagyon sokat tanultam ezen időszakban!

Hogyan választotok új elnököt? Esetleg van, vagy vannak már jelöltek is?

A hogyan továbbról a közgyűlésnek van joga dönteni. Nagyon friss még a bejelentésem. Lemondó levelem a riporttal közösen íródik, így jelöltről nem tudok még jelen pillanatban.

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését a fotózás, a Győri Fotóklub Egyesület iránt, kérem, látogasson el bátran hozzánk hétfőnként este 6 órakor a Kazinczy u. 3-5. szám alatt található klubhelységünkbe, a foglalkozások ugyanis nyilvánosak. Ha vetített képes előadást szeretnének látni tőlünk, akkor keressenek meg a fotoklub@fotoklubgyor.hu email címen. Aki kíváncsi, hogy merre járunk, mit fotózunk, kövessen bennünket a Facebook-on, garantáltan jó fotókat fog látni érdekes helyekről. Rendezvényeinkről, alapvető adatokról és aktualitásokról a honlapunkról is tájékozódhatnak!

tmoni
Fotók: Győri Fotóklub Egyesület (szövegközi képek) és Lakatos Krisztián (galéria)

Fotógaléria: A Győri Fotóklub kulisszatitkai

8 kép