De most egyelőre úgy tűnik, Bowie tényleg meghalt. Meghalt, miután kiadta talán legmerészebb nagylemezét, ami így már teljesen más megvilágítást kap. Most már nem lehet úgy hallgatni, hogy ne azt figyelje az ember, hol utalgat a zenész a saját halálára, hol búcsúzik. Az album egyébként kiváló, jelenleg a Sue (Or in a Season of Crime) a kedvencem róla. Pénteken azon gondolkoztam, hogy mekkora lenne már ezt élőben is hallani. Meg is beszéltem öcsémmel, hogy jó neki, hogy 1997-ben látta élőben Bowie-t a Szigeten, amit nekem meló miatt ki kellett hagynom. De, gondoltam, hátha egyszer csak úgy dönt, hogy elindul még egy turnéra, elvégre olyan jól néz ki az új klipeken, miért ne.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása. 

Aztán pénteken még háborogtam is, hogy azon a streaming oldalon, aminek előfizetője vagyok, nincs fent a teljes új lemez, az utolsó dal hiányzik. Meg is írtam gyorsan nekik, ami után már a cég hazai képviselőjével együtt háborogtunk, hogy ez tényleg skandalum, de azt ígérik, gyorsan javítják a hibát. Javították, jött is le telefonra, offline hallgatásra. Hétvégén is lement párszor, már terveztem is, hogy CD-n és bakeliten is beszerzem.

Szóval nagyrészt éppen a teljesen friss, aktuális Bowie töltötte ki az életemet zeneileg, ebbe csapott bele durva kegyetlenséggel a halálhír. Pedig nem vagyok régóta rajongó. Persze mindig tisztában voltam vele, ki ő, ismertem több lemezét, a dalait, de soha nem merültem el bennük. Rajongó csak a 2013-as The Next Day lemeznél lettem. Az albumról a szakértők azt írták, hogy semmi különös, csak egy újabb klassz Bowie-lemez. Hát nekem ez lett az az album, ami miatt elkezdtem visszafelé ásni, és már várni, hogy jöjjön az új.

Az új lemez meg jött, három napja megjelent, és el nem tudom képzelni, hogy ha nekem így odavágott Bowie halála, akkor az ősrajongói mit érezhetnek.

Dankó Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu