Mexikó hosszú történelmében a kultúrrétegek egymásra rakódása, az indián törzsek, a hispániai hódítók, a függetlenség, valamint az amerikai hatás egyaránt mély nyomokat hagyott, de mindez visszaköszön a mindennapi életben is.

Az Újvilág a XVI. században vált ismertté Európa számára. Cristoforo Colombo felfedezése kapcsán kincsvadászok, nyereségre törekvők indultak az amerikai kontinens birtokba vételére. Földrajzi tabuk dőltek meg, hamarosan igazolást nyert a Föld gömb alakja, áthelyeződtek a kereskedelmi útvonalak a rómaiak által mare nostrumnak tartott Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra. Az európai nemesfémhiány, illetve az oszmánok földközi-tengeri térségben történő előrenyomulása egyaránt kikényszerítette Európa számára kitörő pontok keresését, indította őket atlanti-óceáni odüsszeiára, kerültette meg velük a feketék kontinensét, hogy a kincses Indiába vezető új útvonalra leljenek.

Dr. Szilágyi György útja során szembesült az indián kultúrhagyományokkal, tárgyi emlékeivel. Maga az indián elnevezés azon a korai tévedésen alapszik, hogy az addig ismeretlen földrészre lépő genovai származású tengerész abban a tévhitben adta vissza lelkét a Teremtőnek, hogy Indiába jutott. A történelmi emlékezet csak részben kárpótolta őt, a földrész nem róla kapta a nevét, meg kellett postumus elégednie azzal, hogy a Kolumbia nevét viselő ország őrzi felfedező emlékét.

Mexikó területén az aztékok virágzó kultúrát hoztak létre, ebbe hatoltak be kéretlenül az idegenek. Kéretlenül? Kezdetben nagyon várták őket, az azték hagyomány ugyanis azt a hitet őrizte, hogy bizonyos istenek visszatérnek majd hozzájuk. A fehér bőrű, lovas emberekben ezt a beteljesülést hitték, a spanyol Hernán Cortésben a várva várt Isten megtestesülését tisztelték, ezért túláradó vendégszeretettel fogadták őt, ám csalódniuk kellett.

Az indiánok fejlett kultúrájáról magas színvonalú építkezések: piramisok, templomok tanúskodnak. Abban az időben, amikor az Aineiasz irodalmi hagyományának utódai még le sem tették az Imperium Romanum alapkövét, itt már magas szintű csillagászati, matematikai, építészeti ismeretek birtokában voltak. Az azték naptárkő régiségi csodája egyben időszámításuk sajátságára hívja fel a figyelmet. Az indián ötvöstárgyak is fejlett kultúráról tanúskodnak. Az indián hagyaték bőséges tárháza az Antropológiai Múzeum.

A megfogyatkozott indián lakosság egyik etnikai eleme Mexikónak és egész Dél-Amerikának. Az előadás során élvezhettük a helyi folklórt, a maszkos táncosok koporsó körüli táncát, melyben az élet-halál ellentéte szimbolizálódott: jelképesen feltárult a koporsó, és megkezdődött az új élet. Lovas bemutatót is láthattunk, ahol az attrakció fényét fokozták a szép hölgyek, de az időszámításukra hajazó mutatványokat is megcsodálhattuk.

Lenyűgöző a mértani pontosságú statikai tervezés, ahol a technikai mesterségbeli tudás illuzionisztikus hatások elérésére is képes volt: egy bizonyos perspektívából nem lehetett érzékelni a két piramis közti tetemes magasságkülönbséget. Kiemelkedő építészeti emlékek a Nap- és a Hold Piramis, de ismerjük a Hurrikán, az Apáca, A királyok templomát is.

Az indián korszakot a spanyol uralom három évszázada követte. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella frigye az egységes Spanyol Királyságot teremtette meg, néhány évtizeddel később V. Károly német-római császár és spanyol király jogara alatt egy olyan gyarmati világbirodalom született, ahol soha nem nyugodott le a Nap. A spanyol és portugál érdekszférákat a tordesillasi- és a zaragozai szerződés határolta el, olyan döntőbíró vett ebben részt, mint a felemelkedő Borgia-család sarja, VI. Sándor pápa.

A hódítókat keresztény misszionáriusok követték, mert bár pápai állásfoglalás mondta ki, hogy az új kontinens lakói emberi lények, de a gyarmatosítás civilizációt terjesztő ideológiáját a gyarmatosító hatalmak messzemenően kihasználták. Katolikus hittérítés vette kezdetét: Latin-Amerikában ma a kereszténység, főleg a római katolicizmus döntő jelentőségű. Épp december 12-én volt a Guadalupei Szűzanya ünnepe, melyhez zarándoklat is kapcsolódik.

A spanyolok gyarmati berendezkedése az építészetben is tükröződött, ha a barokk dél-amerikai variánsát vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy az általános építészeti stíluselemek indián motívumokkal ötvöződtek. A hagyományos indián vallás politeista (a szárnyasisten, a Ketzalkóatl, a tavaszisten), melyben dívott az emberáldozás. Aki Passuth László Esőisten siratja Mexikót című regényét olvassa, betekintést nyerhet a mexikóiak életébe. Egy sajátos labdajátékra is fel kell hívnom a figyelmet, ennek emlékét művészettörténeti „dombormű” őrzi. A játék különösen kegyetlen volt, mert a vesztes csapat tagjait feláldozták az isteneknek. Láttuk az újkori szelídített változatát is, itt természetesen nem lakoltak életükkel a mérkőzésen alulmaradtak.

A gyarmatosítókat 1821-ben elűzték, ekkorra a spanyol világbirodalom nagymértékben meggyengült, az új aduász, a világ műhelyévé vált új világhatalom Nagy-Britannia lett. A Habsburgok ugyan rövid időre visszatértek I. Miksa személyében, aki III. Napóleon támogatásában bízva elfogadta a mexikói császári trónt. Vállalta a konfliktust Ferenc Józseffel, lemondott osztrák örökösödési jogairól, s feleségével, Saroltával hajóra szálltak, búcsút intve a vén Európának. Útba ejtették a Szent Várost, Rómát, ahol IX. Pius fogadta, majd megáldotta őket. Sajnos azonban a pápai áldás sem állhatta útját Miksa végzetének, mert a helyi lakosság megosztott volt; III. Napóleon csapatainak kivonásával Miksa trónja végveszélybe került, az ellenfél fogságba ejtette, hatalmát megdöntötték, és kivégzőosztag sortüze oltotta ki az életét.

A későbbiekben Mexikó is osztozott a latin-amerikai országok történelmi sorsával, tábornoki diktatúra rendezkedett be. Porfírió Diaz uralmának megdöntésével zavaros polgárháborús időszak köszöntött be a közép-Amerikai országban. Az első világháború folyamán a németek a Zimmermann-levéllel Mexikót az USA hátbatámadására bíztatták, a terv dugába dőlt, a németek pedig – más okok miatt is – az Egyesült Államok háborúba lépésével újabb ellenséggel gyarapították a velük szemben állókat. A XX. század kiemelkedő politikai tényezője, a hatalmat hét évtizedig birtokló Intézményes Forradalmi Párt (PRI) lett, ahol José López Portillo (1976-82) és Miguel de la Madrid (1982-88) elnökségét lehet kiemelni. A XX. századi Mexikó terjedelme tetemesen elmarad a XIX. századitól, az Amerikai Egyesült Államok területi terjeszkedése a déli szomszéddal való fegyveres összeütközéshez vezetett. Texas, Kalifornia, Új-Mexikó a hatalmas északi ipari óriás szomszédba tagolódott.

Mexikó ásványkincsekben rendkívül gazdag, hatalmas vasérctelérek húzódnak földjén, és színesércekben is bővelkedik. Külkereskedelmében az export több, mint háromnegyed része az USA-ba irányul, továbbá jelentős importőr Japán és Kína. A Karib-tenger vidéke csábítja az amerikai turistákat, kiemelkedő az idegenforgalom súlya. Vonzza a látogatókat az egzotikus környezet, a műemlékromok, az indián kultúra nyomai, a piacon szemet gyönyörködtető déligyümölcsök, az idegeneknek szóló külön látványosság, a kakaó készítése, a kukoricából készült lepény. Mexikó területének jelentős része félsivatag, ahol jellemző növény a kaktusz, az agavé. Fenséges magasságokból alázúduló vízesések ejthetik csodálatba az idegent, találkozhatunk a déli vizek félelmetes ragadozójával, a krokodillal. Különös látványosságot kínálnak a delfináriumok is.

Tenochtitlan, Palenque és társai mint történelmi emlékek paradicsoma. A főváros, Mexikóváros a világ legnépesebb metropoliszainak egyike. A statisztika szerint naponta több száz fővel gyarapodó népesség lakja, a betelepülők a nyomornegyed favelláiba, bádogvárosokba özönlenek. Megdöbbentő a korszerű épületóriások, autóutak árnyékában meghúzódó nyomornegyedek látványa. A lakosság összetételét tekintve a meszticek (fehér és indián szülőktől születettek) vannak túlsúlyban, ezen kívül fehér bőrűek és indiánok élnek itt.

Mexikó egyike azon páratlan egzotikus csodáknak, melyet érdemes felkeresni, nehéz szívvel is búcsúztunk el a közép-amerikai országtól, melybe Dr. Szilágyi György kalauzolt bennünket élvezetes előadása során.

Csiszár Antal

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.