Úti céljának kiválasztásában vezérlő fonala mindenekelőtt kiapadhatatlan tudományos kíváncsisága és intellektuális igényessége vezette. Dr. Szilágyi György földrajztanárként évtizedeken keresztül a katedráról mesélt diákjainak az ausztrál földrész sajátos világáról, keltette fel diákok ezreinek érdeklődését. Most a gyakorlatban, testközelből tanulmányozhatta mindazt, amelyről korábban tanulmányaiból, szakirodalmi forrásokból merítette szakmai munícióját.

Így eleve nem üres tarsollyal érkezett, a tőle megszokott elánnal avatott be bennünket úti élményeibe a Kisfaludy Könyvtár második emeleti rendezvénytermében. Képet alkothattunk e kontinensnyi ország méreteiről, előrebocsátva, a terjedelem meghatározása attól is függ, hogy Nagy Ausztráliát, vagy a szűkebb értelemben vett földrészt értjük alatta. Tágabb értelemben ide tartozik az Indonéz szigetvilág és Új-Guinea is. A szűkebb értelemben vett kontinens mintegy 7,8 millió négyzetkilométer, jelentős része sivatagos, ahol viszonylag szűk területen nagy számú lakosság él. A partvidéke a sűrűbben lakott.

Szó esett a kontinensek vándorlásáról, hogyan lett Ausztrália önálló kontinens. Tudni kell, hogy egykor telepes gyarmatként létezett, fegyenctelep minőségében szolgált. James Cook kapitány 1770-ben térképezte fel a partvidéket, felfedezése – viszonylag kései utódként – azon események sorába illeszkedik, melyek a történetírásba a nagy földrajzi felfedezések néven vonultak be. Ha egy XVIII. századi térképet összevetünk egy XIV. század előttivel, markáns különbségek tárulnak elénk; lemérhető, hogyan gyarapodott az emberiség földrajzi tudása, miként kerültek új és új területek a térképekre. Kolumbusz Kristóf, Vasco de Gama, Bartolomeu Diaz, James Cook úttörő munkát végeztek ezen a területen.

Az egykori telepes gyarmat, fegyenctelep a XX. század közvetlen elején, 1901-ben a Brit Nemzetközösség tagjaként illeszkedett be a már bomló brit világbirodalomba. Miként az USA vagy Kanada, Ausztrália is magasan fejlett állam lett, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem eléri az 50 ezer dollárt. Az angolszász civilizáció egyik fellegvárának számít, ahol természetesen több más etnikumú csoport is él, magyar kolónia is létezik földjén.

1956 megdobogtatja minden magyar ember szívét. Miközben idehaza a barikádokon, budapesti utcaközökben – végül kudarcba fulladt – élethalálharc zajlott szabadságunkért, addig Melbourne-ben egészen más síkon ugyan, de szintén küzdöttünk: sportolóink a nyári olimpiai játékokon szereztek elismerést. A magyar küzdőszellemet dicsérte a negyedik legeredményesebb olimpiai szereplés.

Dr. Szilágyi György előadásából kitűnt, hogy egy rendkívül száraz kontinensről van szó, melyet mi sem bizonyít szemléletesebben, mint hogy két legnagyobb folyója is gyakran teljesen száraz medrű. Aki repülőgépen vagy egyéb közlekedési eszközzel vállalkozik arra, hogy átszelje az országot, három alkalommal kényszerül óraigazításra. Amikor nálunk a meteorológiai tél kopogtat be, ott a tikkasztó nyár következik; a tengerben önfeledten fürdő ausztrálok élvezik a déli nyár adta örömöket, az óceán sós habjai közt lelve felüdülést. Természeti csodák kavalkádjával találkozhat a turista, és rácsodálkozhat arra, hogy a természet erői milyen érdekes képződményeket alakítanak ki. Ilyen például a Három nővér névre hallgató szikla természeti csodája, melyhez mitológiai történetet is fűztek. Megcsodálhattuk az áthatolhatatlan dzsungel világát egy drótkötélvasút adta felülnézetből, de hasonló természeti ritkaságok tárházát nyújtják Új-Zélandon például a Palacsinta-sziklák.

Virtuális hajókiránduláson is részt vehettünk, behatoltunk a tenger mélyébe, megfigyelhettük a halak mozgását, de láttunk sziklán napozó fókákat, kék pingvineket, a mezőn önfeledten ugráló kenguru egyedeket, cseppkőbarlangot, melyet apró férgek világítanak meg. És persze nem szabad megfeledkezni a koalákról sem: élmény nézni, hogyan táplálkoznak a bambuszrügyekkel. Ezen térség kimagasló birkatenyésztéssel is büszkélkedhet, az úgynevezett Agrodome-ban megfigyelhettük, hogyan szabadítják meg e jószágokat bundájuktól.

Ausztráliába – miként egykor Amerikába is – kincsvadászok özönlöttek, az aranyláz mámora, a meggazdagodás vágya hajtotta őket. Jelenleg idegenforgalmi kuriózum, hogy az érdeklődő idegeneknek lehetőségük van csalafintaságtól nem mentes aranymosásra. A számító ravaszság abban rejlik, hogy jelképes mennyiségű aranyat tesznek a vízbe, s így a vállalkozó – ha jelképesen is, de – birtokába jut e nemes fémnek. Ami egyébként az ásványkincs vagyont illeti, számos fémben bővelkedik e kontinens, így az ipar számára ideális feltételek adódtak.

Sydney és Melbourne a legnagyobb metropoliszok Ausztráliában, a főváros pedig Canberra. Új-Zéland fővárosa Wellington, legnagyobb városa Auckland. A bennszülöttek kérdése itt is sokáig kedvezőtlenül befolyásolta az őslakosság és a betelepült fehér emberek kapcsolatát. Igazi áttörés csak korunkban következett be, amikor az ausztrál kormányfő bocsánatot kért az őslakosságot ért sérelmekért. Polgári demokratikus rendszer működik itt, az államfő a brit uralkodó, II. Erzsébet. Az országnak önálló kormánya van, tartományonként önálló törvényhozás működik, van egy-, illetve kétkamarás parlament is. Sydney büszkesége a hipermodern Operaház, melynek belsejébe is betekinthettünk. Nagy gondot fordítanak az oktatásra, a felnőttképzésre, arra is figyelnek, hogy a gyermekek oktatása szilárd előzményeken és alapokon nyugodjon.

Az elhangzott „adatgazdagság” remélhetőleg a megjelentek érdeklődését további ismeretek szerzésére sarkallja. Érdemes ugyanis ezzel a vidám, vendégszerető, nyitott országgal foglalkozni, ahol a gyermekek hasznos időtöltésére jól felszerelt játszóterek állnak rendelkezésre, s ahol az alternatív energia felhasználásában is dicséretes törekvések figyelhetők meg. Élvezhettük az őslakosok kultúráját is ének és táncbemutatóval. Ebből látszik, hogy hagyományaiktól sem szakadnak el, a városokban járván a viktoriánus kori stíluselemeket hordozó épületek mellett felhőkarcolónyi, szupermodern épületek magasodnak. A gyorsvasút mellett pedig, turisztikai színhelyen, matuzsálemi vonat viszi az érdeklődőket.

Csiszár Antal

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.