A Karol története című könyv Karol Wojtyla életét ismerteti kisgyermekkorától pápává választásáig. A Mandorla-ház Kiadónál megjelent kötet tipográfiája révén jól megkülönböztethető az a két szál, amely végigfut a könyvön. Az egyik az ifjú Karol családjáról, iskoláiról, barátairól, kedvteléseiről, hétköznapjairól szól. A másik szál a harmincas évek Lengyelországát, annak társadalmát, politikai viszonyait, kultúráját, hitéletét mutatja be. Lengyelország és a wadowicei fiú életébe 1939. szeptember elseje tragikus fordulatot hozott. A német támadással megkezdődött a második világháború. Innentől kezdve a személyes történések mellett háborús krónikát is olvashatunk. Megismerhetjük Hitler „új rendjét”: a lengyel polgárság szabadságjogait korlátozó intézkedéseket, az értelmiség kiirtását célzó „különleges akció” részleteit, az egyházellenes lépéseket, a zsidók ellen alkalmazott „végső megoldást”, a katyni vérengzés hátterét, a „fekete vasárnap” fogalmát.

A háború kirobbanása miatt Karol tanulmányai megszakadtak, munkát kellett vállalnia. Szabadidejében színjátszással foglalkozott, rengeteget olvasott és verseket is írt. Nem telt el sok idő, amíg az aktív fiatalember tagja lett az Unia nevet viselő illegális, keresztény beállítottságú szervezetnek, amely részt vett az ellenállásban. Az ifjú Karol azonban fegyveres szabotázsakciók helyett szavakat használt fegyverül: színésztársaival hazafias darabokat adtak elő. A német elnyomás idején érett meg benne az elhatározás, hogy pap szeretne lenni. Jelentkezett az illegálisan működő papi szemináriumba. 1946. november elsején, a Wawelben szentelte pappá Sapieha érsek. Két esztendeig Rómában tanult, itt szerzett teológiai doktorátust. Hazájába visszatérve Niegowicban, egy Krakkó melletti falucskában lett vikárius. Nyolc hónap elteltével Krakkóba helyezték, a Szent Flórián plébániára, ahol ifjúsági pasztorációval kezdett foglalkozni. Közvetlen stílusa, széles látóköre, szokatlan nevelői és lelkipásztori eszközei tömegeket vonzottak.

Ezt követően feljebbvalói utasítására tudományos pályára tért át – a krakkói majd a lublini egyetemen tanított etikát. 1958-ban ismét a Wawelben találjuk az ifjú Wojtylát, ekkor került sor püspöki felszentelésére. Ez a címe tette lehetővé, hogy Krakkó képviseletében ott lehessen a megújulást hozó II. vatikáni zsinaton. 1963-ban Krakkó érsekévé választották, majd bíboros lett. 1976-ban Rómában Karol Wojtyla tartotta a nagyböjti lelkigyakorlatot, s így az egész világ tudomására hozhatta, hogy mi is történik a hívőkkel a keleti blokk államaiban. 1978-ban Lengyelországban felgyorsultak a politikai események, a legkülönfélébb társadalmi csoportok léptek fel a nemzeti identitás és az állampolgári jogok védelmében Ebben a küzdelemben Wojtyla kiemelkedő szerepet játszott.

1978-ban pár héten belül két pápa is meghalt. Ekkor történt meg az, amit Juliusz Slowacki lengyel költő több mint száz évvel korábban megjósolt:

„Nagy harangot kondít meg
A viszályban Isten,
És készen áll a trón
A szláv pápa előtt…”

Karol Wojtylát II. János Pál néven 1978. október 16-án választották meg a katolikus egyház fejének. Október 22-én, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét.

A megyei könyvtár gyűjteményében kötetek sokasága található II. János Pálról, köztük több olyan kiadvány is, amelyek a győri, illetve pannonhalmi látogatásáról szólnak. Az általam ismertetett kötet ugyan nem tudományos igényű, stílusa sem repít irodalmi magasságokba, mégis alkalmas arra, hogy el tudjuk helyezni a történelemben a XX. század e jeles alakját. Ha azonban Wojtylát, mint pápát is meg akarják ismerni, más könyvek után kell nyúlniuk.

Berente Erika

Könyvajánlónk aktualitását az adja, hogy Ferenc pápa 2014. április 27-én szentté avatta Karol Wojtylát, azaz a néhai II. János Pál pápát. Az „utazó pápa” városunkat is megtisztelte látogatásával: 1996. szeptember 7-én a győri Ipari Parkban több tízezer ember előtt misézett.