Itt egy házaspár Tegnap éjjelre két párrá bomlott, hogy másnap reggelre újra egyesüljön, s az eltelt egy nap alatt egyszerre kerültek egymástól távolabb és egymáshoz közelebb, mint valaha. A langymeleg történések sorát vertikálisan kellett volna mélyíteni, de az érzelmi drámák nem igazán működtek. A feltűnően és bántóan steril Sam Worthington (egyszerűen mintha csak egy plakát lett volna) és a megosztó csáberővel bíró Eva Mendes (rám például nem tud hatni) kettőse között nem volt meg, ami megtörtént (mármint a vágy, a tűz és a szikrazápor), ellenben a másik térfélen! Keira Knightley (nagyszerű, mint általában) és Guillaume Canet (kiemelkedően remek) párosa között helyenként forrt a celluloid, s közel sem szexuális, sokkal inkább lelki-emocionális értelemben. A férfiban végbemenő dráma (akarja a nőt, de nem lehet az övé) a végletekig hiteles, ha valaki miatt érdemes végignézni a filmet, az ő. Kettejük története az elmondottakon túl valóban átélhető múlttal bír, látott pillanataik szépek, tekintetük meggyőző, tapintásuk borzongatóan érezhető.

Így billen ki jócskán az egyensúlyból a Tegnap éjjel, hiszen a philadelphiai szál (a férj) erőltetett, míg a New York-i cselekményvonal (a feleség) az attitűdön jócskán túlmutató. Két pozitív adalék még, hogy közepesnél feljebb mutasson a mérleg: Sam és Keira rövid telefonbeszélgetése az egyértelmű szimbolika ellenére is üt (A te telefonod rossz?; Alig hallak!; Nagyon rosszul hallak!), a befejező képkockánál pedig Keira sóhajra nyíló szája a nézőhöz szól: vajon elkezdődik végre őszinte kapcsolatuk, vagy hazugságban élnek majd tovább? Én nem tudok dönteni.

2010, amerikai-francia, 93 perc
rendező: Massy Tadjedin
forgatókönyvíró: Massy Tadjedin
szereplők: Sam Worthington, Keira Knightley, Eva Mendes, Guillaume Canet,
Anson Mount, Griffin Dunne, Stephanie Romanov, Scott Adsit

Szilvási Krisztián