Dr. Winkler a bevezetőjében elmondta, hogy a témának sok ága van, melyek közül a legidőszerűbbeket választották ki, és a legilletékesebb szakembereket hívták meg az egyes területek kifejtéséhez. A négy előadás közül a legelsőt professor emeritus Meggyesi Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia doktora tartotta, aki közérthető nyelven, izgalmasan és új nézőpontokat adva beszélt a történeti városok értékeiről és azok megőrzésének lehetőségeiről.

Előadását azzal kezdte, hogy szeretné aláhúzni annak a kontextusnak, térbeli, fizikai, kulturális, társadalmi összefüggésrendszernek a jelentőségét, amelyből a történelmi magot nem lehet kiemelni. Ha mégis, azzal az egész várost veszélyeztetjük, hiszen a történelmi mag a szíve a városnak, és fontos ennek megfelelően bánni vele. Meggyesi Tamás azzal az érdekes gondolatkörrel folytatta előadását, mely szerint a történeti városokban a történetiséget képviselő egyes elemek nem az egyes házak, hanem az utcák. Az utca is tér, csak hosszúkás, és az egyes épületek az ebben a térben elfoglalt helyük alapján nyerik el értelmüket. Arról is elgondolkodtatta az elsősorban szakemberekből álló közönséget, hogy milyen felelőséggel tartoznak a hozzáértők az értékmegőrzésért.

Térképekkel illusztrálva mutatott rá a professzor arra a csodára, amit egy-egy város, például Szombathely történeti magja utcáinak és tereinek szövedéke képvisel. A házakat egy titokzatos közeg köti össze, amelyre talán sokan azt mondják, hogy az nincs is, az levegő... De épp ez a „nincs” az érdekes. Az egymás mellett álló házak íve meleg hangulatúvá teheti az utcát. Nagyon is fontos, hogy milyen „levegője”, milyen atmoszférája van egy városnak. „A védett épület az nem egy muzeális tárgy.” Szemléletformáló kijelentését Meggyesi Tamás azzal a képpel egészítette ki, hogy az utcák organikus testükkel olyanok, mint egy-egy tengeri élőlény, amelynek van arca, keze, lába... És a város ezeknek az élő utcáknak a szövedékéből áll.

Mesélt arról az igyekezetről, szeretnék megszólítani az építkezőket, hogy megértsék, miért fontos a városkép, és hogyan illeszkedhetnének hozzá a legjobban. Bemutatta az újjáépítés és az építés tízparancsolatát. Példaként egy pont az utóbbiból: „Ne csak a saját telkedet, hanem az óváros egészét tekintsd otthonodnak. Ne feledd, hogy az építkezés közügy is.” Meggyesi Tamás nemzetközi példákra is kitért, melyek követésre érdemesek lehetnek. Összességében a cél mindenhol azonos: megtanítani látni az embereket, fedezzék fel városukat, hogy befogadókészség és együttműködés születhessen a történeti városok értékeinek megőrzéséért. A város egy organikus egész, melyet egy titokzatos közeg hat át, melyet térnek nevezhetünk. A tér nem semmi, vagy ha semmi, akkor ebben a semmiben minden benne van. Az előadás Lao-ce idézetével zárult, melyet Meggyesi professzor kiegészített azzal a gondolattal, mely egész mondandójának esszenciáját magában foglalta.

„Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható...”
A város házakból áll
de a házak közt üresség rejlik:
a város ezért használható.
„...Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező.”

Az Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek 2013-2014 című vándorkiállítás szeptember 12-ig tekinthető meg a Széchenyi István Egyetem Műteremházában (9026 Győr, Egyetem tér 1.).

Szabados Éva