To the Wonder

1 perces filmkritika

„Szikraként zuhanok a lángba… Te vezettél ki az árnyékból. Felemeltél. Értelmet nyert az életem… Oly megnyugtató... a szerelem. Örök béke… A lépcsőkön túl a Csoda várt.” Különös és furcsa film a To the Wonder, pedig amiről szól, az mindannyiunkban benne van – a három térbeli sík keresése, hite, akarata az ember érzékelésen inneni és túli mozgatórugója.

A történetben 3 fő karakter belső monológjain keresztül bontakoznak ki a világba vetett fogódzóink, amelyek csak első látásra különülnek el mereven egymástól. A férfi a materiálisan megmarkolható Csodát kutatja, a nő a lelki-érzelmi Csodába menekülne, a pap a spirituális Csoda megszállottja. Hol keresik, hol csak várják, és pontosan az vezeti őket tévútra, hogy nincsen egyik a másik nélkül, a hajszolt csoda csakis a többi „textúra” beengedésével ragadható meg. A folyton a szellemi síkok felé kacsingató Terrence Malick (Mennyei napok, Az őrület határán, Az új világ, Az élet fája) mintha szintézismozit szeretett volna készíteni eddigi munkáinak lelkiségét összefoglalandó, a To the Wonder viszont csak részben képes megjeleníteni az emberi benső kivetülését. Spirituálisan-emocionálisan és technikailag is.

A filmidő túl hosszú, az egymásba fűzött érzések helyenként zavarosak, nem lett eltalálva a ritmus úgy, hogy egységes ív legyen sem dramaturgiailag, sem érzelmileg. Az eltérő „világok” találkozásai csikorgóak, nem nagyon működik közöttük az interakció, s így a néző sem tudja mindezeket hitelesen magára vonatkoztatni. A képek persze csodálatosak – az elképesztő tapasztalattal és Oscar-díjjal bíró Emmanuel Lubezki (Gravitáció) felvételei képesek a Csoda emberi látószögbe zárt megjelenítésére, amely bizonyos mértékig hitelt ad a filmnek és a mondanivalónak. Malick azonban összességében elméretezte magát ezzel a történettel, mert hiába hálás az elképzelés, ha a karakterek nem teljesen illenek bele (egyikük esetében sem érezni azt a mélységet, amely a Csodakeresésre sarkallhatná őket), illetve dramaturgiailag sem fércmentes a mozi.

Ben Affleck bár tervezetten, de akkor is olyan semmilyen a férfi bőrében (tényleg semmilyen), Javier Bardem-nek sincs súlya papként, Olga Kurylenko (és lánya) pedig éppen ezért indokolatlanul „nő föléjük” vividségével (bár Olga olyannyira gyönyörű a filmben, hogy az önmagában maga a csoda). Hármójukon kívül még két karakter sóvárog a Csoda után: Rachel McAdams a férfi röpke társaként, valamint Romina Mondello a nő pillanatnyi „felszabadítójaként”. Szóval a jóleső nemzetközi szereplőgárda ellenére (Affleck – amerikai, Kurylenko – ukrán, Bardem – spanyol, McAdams – kanadai, Mondello – olasz) kevéssé sikeres a boldogság keresésébe fektetett mese, így a To the Wonder és vele együtt a néző szépen-lassan kénytelen beletörődni, hogy a Csoda eljöveteléért bizony többet kell (magunkból is) az ügybe fektetni.

2012, amerikai, 112 perc
rendező: Terrence Malick
forgatókönyvíró: Terrence Malick
szereplők: Rachel Weisz, Rachel McAdams, Javier Bardem, Ben Affleck,
Olga Kurylenko, Barry Pepper, Michael Sheen, Amanda Peet

Szilvási Krisztián

2015.10.02