3459

A régi győri gőz- és kádfürdők

Várostörténeti puzzle – 31. rész

Az 1800-as évek második felétől a győri sajtóban rendszeresen találkozhatunk a gőz- és kádfürdők hirdetéseivel. A Borbíró-Valló féle városépítészeti monográfia szerint az Apáca utcai gőzfürdő középkori eredetű, helyén állt egykor a Szent János lovagrendfürdője. A fürdők használatának népszerűsége ugyan az évszázadok során többször változott, de elmondható, hogy ezeknek tisztasági, de még inkább gyógyászati szerepük volt. (A képen a Gőz- és Kádfürdő Vízgyógyintézet az 1910-es évek elején. A képeslap Komondi Miklós gyűjteményéből való.)

A szerzetesek a kórházaik (ispotályaik) mellett gyakran működtettek fürdőket is. A győri középkori fürdőkkel kapcsolatosan szórványos adatok kerültek elő: ezek szerint az akkori város területén két fürdő létezéséről tudunk.

Az egyik a Jeruzsálemi Szent János-rend keresztes vitézeinek (János lovagoknak, ill. johannitáknak) fürdője, a másikat – melyet káptalani okiratok említenek – László vasvári prépost ajándékozta a győri káptalannak 1484 és 1498 között. A Bedy Vince által felkutatott források szerint ez utóbbi fürdőház a török megszállás, a vár kétszeres ostroma és a gyakori tűzvészek idején (feltehetőleg az 1594-es ostromban) elpusztult.

Szintén Bedy Vincétől tudjuk, hogy a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend győri házát a 13. század elején alapították – nevét nem ismerjük –, amely 1209-ben már állt, de közvetlenül 1216-ban említik először, amikor Pethe mester volt a rend főnöke. Templomuk a Győrből Nyúl felé vezető úton állt. Tehát a johanniták rendháza és ispotálya nem a városban, hanem nagy valószínűséggel a Pándzsa hídja, Baráti és Kismegyer térségében lehetett.

„Győrött nyilvános fürdője is volt a rendháznak, melyről 1238-ban emlékezik okiratunk. E fürdőnek kútja, melyből forrásvíz bugyog elő, ma is megvan az Apáca utcában, a nyilvános gőz- és kádfürdőben” – írja Bedy Vince Győr katolikus vallásos életének múltja című kötetében.

A káptalan fürdőházáról Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza… című kötetéből tudhatunk meg többet. A káptalan először maga kezelte, majd bérbe adta. 1505-ben Mihály fürdős nyáron heti 25 dénárért, télen 100 dénárért vette bérbe. 1514-ben a káptalan hat fürdőkádat vett a fürdőházhoz 2 ft 40 dénárért. 1515-ben ismét Mihály borbély veszi bérbe a fürdőt azzal a kikötéssel, hogy a két káptalani jövedelemkezelő – cselédjeikkel együtt – díjtalanul használhatja azt.


Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza…; Győr, 1882. p. 29.:

A Villányi Szaniszló által közölt telekkönyvekből is előkerültek fürdőkkel kapcsolatos adatok. Az 1617. évi telekkönyv szerint az Erzsébet utcában álló magyar iskola épülete mögötti telken – melynek a bejárata a Szt. Móric utcában volt – a kórház közfürdője volt található, amely a német katonai kórházhoz tartozott. Az 1703. évi telekkönyv ezen a telken pedig N. Riderer Bertalan fürdős emeletes sarokházát említi. Az épület emeletén 3 szoba, 1 konyha, 2 bolt (ez alatt a XVI. században bolthajtásos szobát vagy egyéb helyiséget értettek), 1 kamra kapott helyet, a földszinten 4 szoba, 1 konyha, 1 bolt, 1 nagy pince és bolt, valamint 1 kút volt.

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténetek I. melléklete, amely az 1617-es telekkönyvnek megfelelő állapotokat mutatja:

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete című kötetének II. melléklete, az 1703-as telekkönyvi állapotoknak megfelelően készített térkép részlete:

A Rómer Flóris Múzeum gyűjteményében fellelhető egy szokatlanul ékes, többszínű mázas sávval díszített kisméretű kancsó. A győri bencés rendház régiség gyűjteményéből került a Xántus János Múzeumba. Az 1878-as gyarapodásjegyzékből kiderül, hogy a győri gőzfürdő épületének alapjából került elő. Tomka Gábor az Arrabona 44/1-es számában részletesen leírja a kerámiakancsót, melynek használatát a győri Apáca utcai fürdőhöz köti.

Az 1800-as évek második felétől a győri gőz- és kádfürdők működéséről a helyi sajtóból kaphatunk ízelítőt. Megírták az újságok, amikor a fürdők gazdát és bérlőt cseréltek, ezekről a címtárakból is tudomást szerezhetünk: az 1857-es győri címtár szerint a belvárosban két gőz- és légfürdő volt. A Pántz féle a Fehérvári út 7. szám alatt és a Bauer által üzemeltetett az Apáca utca 353. szám alatt.

Az első nagyobb hirdetést a Győri Közlönyben olvashatjuk. Ebben Bauer Rezső értesíti a közönségét, hogy az Apáca u. 353. sz. alatt lévő gőz- és kádfürdőt 1862. december 21-től megnyitotta. A fürdő nyitvatartásáról, használatának áráról is ezúton szerezhettünk tudomást. A gőzfürdő a férfiak részére kedd, szerda, péntek, szombat reggel 6-12-ig és hétfő, csütörtök reggel 6-9-ig volt nyitva, a nők pedig minden hétfőn és csütörtökön (az ünnepnapokat kivéve) reggel 9-10 óráig használhatták. Ugyanitt meleg kádfürdőt vehettek minden reggel 5 órától este 6 óráig. Egy gőzfürdő ruhával 50 kr, egy meleg kádfürdő ruha nélkül 70 kr volt, a fürdőruha használatáért 10 kr-t kellett fizetni.

A fürdők hamar népszerűek lettek, pár év múlva a helyi lap már arról tudósított, hogy Özvegy Bauer Rezsőné gőzfürdője egyre több látogatót vonzott (Győri Közlöny 1866. január 14. p. 15.).

Néhány évvel később, ugyancsak a Győri Közlöny hasábjain Steiner József arról értesíti a közönségét, hogy Ódor István a Győr belvárosi, Apáca utca 359 sz. alatt lévő gőz- és kádfürdőjét bérlőként átvette, és 1868. október 3-án megnyitja az érdeklődők előtt. A gőzfürdő reggel 6-tól 12 óráig, a zuhany- és kádfürdő pedig este 8 óráig látogatható. A gőzfürdő bérletára 12 alkalomra 4 ft, a kádfürdő 12 alkalomra szóló bérletének az ára pedig 4ft 20kr (I. oszt.), valamint 3 ft. 60 kr. (II. oszt.). Egy alkalomra szóló jegyet is lehetett váltani: a gőzfürdő használatáért 50 kr-t, a kádfürdőért 40 kr-t vagy 35 kr-t kértek attól függően, hogy milyen szolgáltatást vett igénybe a kedves vendég I., ill. II. osztályon (Győri Közlöny 1868. október 4., 12. évf. 79. sz. p. 318.).

Az 1870. május 19-i újság arról tudósít, hogy Steiner József gőzfürdő-bérlő a saját, valamint Ida nevű lánya vezetéknevét Kővárira magyarosította. A névváltoztatásra az 1870. évi 7520. számú belügyminisztériumi rendeletben kapott engedélyt.

Győri Közlöny 1870. május 19. p. 3.:

A fürdőket a nyári és téli idényre rendszeresen felújították, újbóli megnyitásukról a nagyközönség szintén a helyi sajtóból szerezhetett tudomást. 1874. november 6-án Kőváry József arról tájékoztatta vendégeit, hogy a Győr belvárosi, Apáca utcában lévő kádfürdőt télre új bádogkádakkal szereltette fel (Győri Közlöny 1874. november 6.). A férfiak és a nők különböző időpontokban használhatták a fürdőt. 1876 novemberében a helybéli gőzfürdő tulajdonosa úgy intézkedett, hogy a téli idény alatt minden kedden délután csak nők használhatják a fürdőt (Győri Közlöny 1876. november 5. p. 3.).

1877. április 29-én a Győri Közlöny 35. számában Kővári József bejelentette, hogy visszaadta gőzfürdő bérletét (p. 3.):

1877 januárjában az Apáca utcai gőzfürdőt Stadler Károly 8000 forintért vette meg. A régi fürdőt teljesen át akarta építetni, és azt a kor igényeihez igazodva kívánta berendezni. Az épület átalakítási munkálataival Pántz Józsefet bízta meg. Az építészeti munkák megkezdése miatt a fürdőt előreláthatólag május elejétől augusztus végéig tervezték bezárni.

Stadler Károly (forrás: Petz Lajos: Győr város zenei élete. Győr, 1930.):

Végül az Apáca utcai gőzfürdőt 1877. április 17-én kedden, az építkezések miatt bezárták. A Győri Közlöny 1877. augusztus 2-i számának 1. oldalán megjelent elnöki jelentés újságcikkében olvashatunk arról, hogy a „megszüntetett gőzfürdő helyiségében használatban volt gőzkazán helyett a most épülő új helyiségben egy kialakított jobb kazán fog alkalmaztatni, melynek vizsgálatáról, a használati engedélyéről a szabályszerű ideiglenes bizonylat a kazán megtörtént befalazása után kiadatni fog …”.

A közérdeklődésnek megfelelően az építkezésről rendszeresen tudósított a napilap, majd az 1877. október 21-i számban olvashatunk arról, hogy Stadler Károly az Apáca utca 353. sz. alatti régi gőzfürdőt felújítva, a férfiak és nők részére elkülönített helyiségekkel újból megnyitja.

Győri Közlöny, 1877. október 21. p. 5.:

A felújítás után még ugyanazon év novemberében már a megemelt árakról értesülhetett a közönség. Egy alkalomra szóló jegy 60 kr, 10 alkalomra szóló bérlet 5 ft, egy alkalomra szóló kádfürdő ára 40 kr volt.

A fürdők népszerűségét mi sem bizonyította jobban, mint hogy felhívást kellett közzétenni a napilapban azért, mert a gőzfürdő jegyeit hamisították.

A vendégek többsége férfi lehetett, mivel 1885. október elsejétől a fürdő használatát a nőknek hetente csak két alkalommal tette lehetővé a tulajdonos.

A reklámok a fürdő régóta közismert gyógyhatására hivatkoztak. A pesti vegyészeti intézet részéről már 1827-ben, majd 1884-ben a magyar királyi vegykísérleti intézet vezetője, Tóth Gyula és dr. Lisznyai Elemér, Budapest fürdőorvosa bizonyították a fürdő vízforrásának gyógyhatását. Erről a Győri Közlöny 1890. március 30-i számában a fürdő tulajdonosa így ír:

Az 1890-es évek végére egyre több fürdő volt a városban, ahogy ez az 1893-ban megjelent útikönyvből is kiderül:

Az említett útikönyvben a fürdőket az egészségügyi intézetek között sorolják fel:

Az útikönyv térképmellékletén a fürdők helye is jól látható: az Apáca utcai 10-es számmal, a Városház utcai 11-es számmal jelölve.

1894. április 14-én elhunyt Stadler Károly gőzfürdő tulajdonos, akit április 17-én nagy részvét közepette eltemettek. Halála után a fürdőt az örökösei tovább üzemeltették.

Győri Közlöny, 1894. április 19. p. 4.:

Az 1908-as győri almanach már arról tanúskodik, hogy Klojber József kezében volt az Apáca utcai fürdő, melyről részletes leírást olvashatunk a kötetben:

Az 1909-es győri címtárban azt olvashatjuk, hogy Klojber József az Apáca utcai fürdőt Első győri gőz- és kádfürdő vízgyógyintézetnek nevezte:

A gőzfürdő tulajdonosai jótékonykodtak is: a Dunántúli Hírlap 1914-ben arról tudósított, hogy Klojber József gőzfürdőjében a katona-kórházak részére naponta 12 fürdőjegyet bocsátott ingyen rendelkezésre.

A fürdővel kapcsolatos következő adatunk 1936 novemberéből való, amikor is az Apáca utca 28. szám alatt található gőzfürdőt Tóth fürdőbérlő vette át, aki a fürdő látogatottságát árleszállítással kívánta felélénkíteni. A fürdő valószínűleg folyamatosan működhetett 1947-ig, ami a győri címtárban lévő hirdetésből valószínűsíthető.

Győri Hírlap 1936. november 6. p. 3.:

A már említett fürdőkön kívül még több győri gőz- és kádfürdőről szerezhettünk tudomást a  helyi sajtóból.

1858. szeptember 30-án nyílt meg a Fehérvári utcai Szodtfried Mátyás házában az a gőzfürdő, melyet Pántz József üzemeltetett. A fürdőnek rövid időn belül több bérlője is volt, többek között Beöthy Károly, 1859 októberétől Szűcs Mihály, majd Göntzöl Károly, végül 1863-tól Horváth Károly.

A győrszigeti fürdőházban Tóth György működtetett fürdőt 1862 óta.

Heymann József Hidegvíz-gyógyintézete a Teleky utca 44. szám alatt volt a Győri Közlönyben 1888. március 4-én megjelent hirdetés szerint.

Az 1893-ban megjelent győri kalauzból ismerjük Pretterer Károly melegfürdőjét és Hidegvíz-gyógyintézetét, amely a Városház utcában működött.

Az Apáca utcai fürdőt egy ideig a Vízmű is üzemeltette, de ez kicsi volt a lakosság igényeihez képest. Emiatt szükségessé vált egy nagyobb fürdő megépítése: 1951-ben gőz- és kádfürdő épült a régi belvárosi temető helyén, a mai Bisinger sétány keleti végénél Wagner építészmérnök tervei alapján.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939.
Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete. Győr, 1956.
Cziglényi László: A győri fürdők, In: Győri tanulmányok 3. Győr, 1974.  p. 107-134.
Kalauz Győr város és környékén. Bécs, 1893.
Petz Lajos: Győr város zenei élete. Győr, 1930.
Tomka Gábor: Egy reliefdíszes délnémet kancsó a 16. sz. század közepéről. In: Arrabona 2006. 44/1. p. 567-578.
Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr, 1882.
Az újságcikkek a Győri Közlöny és a Győri Hírlap, továbbá a Dunántúli Hírlap számaiból származnak: D.H. 1914. nov. 14. p. 2.; Gy.K. 1877. jan. 14.; 1877. ápr. 8. p. 2.; Gy.K. 1877. ápr. 15. p. 3.; Gy.K. 1877. nov. 24.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története

2015.10.01
20