A most megjelenő Nászút 1990-ben íródott regénye, egyszerre nyomozás egy másik élet és mélyre hatoló kutakodás a főhős saját személyiségébe. A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismerte az elhunytat, Ingridet és a férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Côte d’Azurön.

A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, akit kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bujkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat „nászútnak” beállítva a francia Riviérán.

Közben Jean is bujkál, mégpedig önmaga, a saját élete és a felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig...

Patrick Modiano első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat az indoklás szerint „az emlékezés művészetéért”, amellyel a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat idézte meg, és feltárta a náci megszállás mindennapjait.

Művei két vonulatba sorolhatók, bár az ilyesfajta kategorizálás szükségképpen leegyszerűsítő, hiszen az életmű egységes egészet alkot. Az egyik szál Franciaország második világháború alatti német megszállásához köthető, amelyhez személyes élményei ugyan nem fűzik a szerzőt, hiszen a háború befejezése után született, ám a szülei számára ez véres valóság volt. A másik szálat pedig az identitásukat kereső hősök jellemzik, akik minden apró részletet feltérképeznek, minden emlékmorzsát felszedegetnek, hogy összerakják életük mozaikját, s megértsék önmagukat, világukat, hogy miért jutottak oda, ahol éppen tartanak, s merre kell keresniük a kivezető utat. A szerző szinte detektívként kutatja föl a neveket, időpontokat, helyszíneket, nyomokat, hogy az aprólékos gyűjtögetés eredményeképpen kirajzolódjon előttünk az összkép.

A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei (A Kis Bizsu - 2014, Éjfű - 2014, Augusztusi vasárnapok - 2014, Hogy el ne tévedj – 2015) most a Nászút is felsorakozik, amely előjegyezhető, megrendelhető a kiadó honlapján.

Tarandus Kiadó