Felidézi találkozásait Orbán Viktorral mint a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével, majd már miniszterelnökkel, és nem rejti véka alá, hogy milyen benyomások érték attól az időponttól kezdve, amit az emberek „Orbán Viktor kétharmados forradalmának” neveznek.

Mesél családi indíttatásáról, arról, miként valósult meg az álma, hogy görög származású, első generációs bevándorlóként, sikeres üzletasszonyból egyszer az Egyesült Államok nagykövete legyen. Felidézi, ki mindenki segített neki abban, hogy diplomataként sikeresen tudjon eligazodni és cselekedni azokban az években, amikor az új Alaptörvény elfogadása után több száz olyan törvény következett, amelyek szerinte megkérdőjelezték a sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét, elősegítették a szélsőjobboldali befolyás, az intolerancia erősödését, és a miniszterelnök köré koncentrálták a hatalmat. Neki pedig mindenkor szem előtt kellett tartania, hogy „a magyar törvényekről a magyarok döntenek”, nem amerikai tisztségviselők. Ugyanakkor mély meggyőződése, hogy bármely egészséges demokráciában a nyilvános vita és párbeszéd döntő szerepet játszik abban, hogy a kormány úgy működjön, ahogyan Abraham Lincoln leírta: „az emberekről, az emberek által, az emberekért”.

A könyv Madam Ambassador címmel májusban jelent meg az Egyesült Államokban, és már akkor jelentős médiavisszhangot váltott ki Magyarországon. Nem sokkal később a Nagykövet asszony rövid, baráti látogatásra érkezett Budapestre, és az akkor készített interjúnkban többek között azt mondta: „Az az igazság, hogy amikor 2013-ban visszatértem Kaliforniába, kicsit úgy éreztem magam, mint Mihály Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében. Úgy éreztem, mintha a körülöttem lévő világ nem tudná, ki vagyok, hogyan érzem magam és mit tudok. Ez az egyik oka annak, hogy le kellett írnom a tapasztalataimat, hogy családom tagjai és barátaim bizonyos fokig megértsék, mit jelent a külügyi szolgálat. Ugyanakkor olyan mélyen megérintettek a magyar emberek, a magyar demokrácia története, hogy ezt meg akartam osztani az emberekkel.”

A sikeres üzletasszonyból lett diplomatát Barack Obama elnök nevezte ki az Egyesült Államok magyarországi nagykövetének Hillary Clinton külügyminisztersége alatt.

Eleni Kounalakis megdöbbentő őszinteséggel meséli el nyilvánossá lett élete sikereit és baklövéseit. Az első görög-amerikai asszony, aki amerikai nagykövet lett, elbűvölő és szórakoztató idegenvezetőként éles szemmel látja a nemzetközi kapcsolatokat. Könyve, amely külpolitikai emlékirat és személyes családtörténet, felfedi, milyen az Egyesült Államokat képviselni külföldön, de azt is, hogyan működnek az amerikai követségek világszerte. Történeteivel eloszlatja a diplomáciát övező mítoszt, és megmutatja, hogy az internet és a közösségi média által formált világban is kellenek még nagykövetek, kivált, ha szilárdak és megalapozottak az elveik, és jól elmesélhető történetük van.

Itt-tartózkodása alatt nagyon megszerette a magyar embereket és a kultúrájukat. Úgy véli, Magyarország olyan bonyolult ország, hogy ha az ember egyszer bensőséges kapcsolatot létesít vele, hajlamos kötődni hozzá. Meggyőződése, hogy egyetlen más ország sem nyújthatta volna számára a szépség, a különlegesség, az izgalom, a tehetetlen düh, a kihívások és az öröm ilyen keverékét.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony 2010 januárjától 2013 júliusáig szolgált az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagyköveteként. Most a Kaliforniai Nemzetközi Kereskedelmi és Befektetési Tanácsadó Testület elnöke és az Albright Stonebridge Group vezető tanácsadója. Férjével, Markos Kounalakis újságíróval és két fiukkal San Franciscóban él.

Kossuth Kiadó