Az ifjúsághoz úgy is lehet szólni, hogy az eredmény a Times szerint 2012 legjobb fikciója legyen. John Green Csillagainkban a hiba (The Fault in Our Stars) című könyvében elmúlni, szeretni, élni tanított, később pedig a regény története filmvászonra nyújtva megríkathatta a moziközönséget is. Idén az amerikai író egy korábban megjelent könyve, a 2008-as Paper Towns formálódott filmmé, méghozzá többé-kevésbé ugyanazt a csapatot felhasználva, mint tavaly a Csillagainkban a hiba tette.

John Greent talán már itthon sem kell bemutatni senkinek: az író öccsével, Hankkel Vlogbrothers néven a YouTube egyik legnépszerűbb csatornáját működteti. Videóiból nem csak azt tudni meg, miképp írja meg, adja ki könyveit, de azt is, hogyan hívják a kutyáját, vagy hogy miért nevezi a feleségét Jetinek. A Papírvárosok filmadaptációján való munkálkodás folyamata, a promóciót kísérő turné szintén jól dokumentált ezekben a vlogokban.

Az író harmadik önálló kötetének címe azokat a nem létező városokat idézi meg, amelyeket kartográfusok helyeztek el véletlenszerűen a térképeken szerzői jog védelmi indokból: hiszen, ha ez az általuk kitalált, fiktív település egy másik gyártó térképén is feltűnt, tudták, hogy azok az ő munkájukat másolták le. A Papírvárosok története Quentiné, azaz Q-é, aki (mint ahogy az lenni szokott) szerelmes lesz egy lányba. Bár szomszédok, a csodálatos Margo tudomást sem vesz róla egészen egy bizonyos, varázslatos éjjelig: ekkor Q és M együtt vág neki a városnak, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik ártottak nekik. A kalandot csak egy dolog rontja el: Margo az éjszakát követően eltűnik, és úgy fest, Quentin az egyetlen, aki megtalálhatja.

„Az irodalomban nem példa nélkül való az a megoldás, hogy a cselekmény egy olyan szereplő körül forog, aki egyáltalán nem, vagy csak elvétve jelenik meg. Margónak nem kell sokat tennie ahhoz, hogy Quentin életében központi szerephez jusson, és ezt a pozíciót úgy a legkönnyebb megőrizni, ha minél kevesebbet látjuk” – emelte ki kérdésünkre Gázsity Mila, a könyv magyar fordítója. „Ahogy a szülei, ő is mindössze pár vonallal van felvázolva. Míg az előzőket a fáradt türelmetlenség és elutasítás jellemzi, Margóból a szerző egyfajta istenséget csinál: olyat, akinek nagy a hatalma, de szívesen időzik az emberek társaságában; nagy tettekre képes, de közben kicsinyes is. Pont úgy, mint az antik görög istenek, akiktől bosszú és családi érzések dolgában a maffia is tanulhatott volna egyet s mást.”

A Papírvárosok története Margo eltűnését követően mozgalmas road movie-vá, egyfajta detektívtörténetté duzzad. De mi fogta meg legjobban a fordítót benne? „Ez most olyan lesz kicsit, mint a jereváni rádió: nem megfogott, hanem meglepett, és nem ez a történet, hanem általában véve a jelenség, hogy létezik »young adult fiction«, ami bevezet egy újabb korosztály-besorolást valahol a »gyerek és ifjúsági könyvek« meg a »felnőttirodalom« között.” Ez azonban nem azt jelenti, hogy a történet nem lehet érdekes vagy tanulságos felnőtteknek is, csupán azt, hogy a tinédzsereknek többet mondhat. „Mivel az ilyen korú fiatalok egyik legkomolyabb feladata az, hogy ne egyszerűen csak elfogadjanak már létező gondolatokat, hanem önállóan definiáljanak élethelyzeteket, és ezekről saját véleményt formáljanak, mindig kapóra jöhet egy irodalmi szöveg: hiszen akár tetszik nekik a történet, akár nem, akár megpróbálnak azonosulni a szereplőkkel, akár nem, mindenképpen rákényszerülnek arra, hogy a maguk módján fejezzék ki a gondolataikat. Elképzelhető, hogy John Green ezt a feladatot jobban megkönnyíti nekik, mint Dosztojevszkij” – tette hozzá Gázsity Mila.

John Green írásai híresek szépen megfogalmazott és gyakran idézett mondataikról: ezek az interneten is népszerűek, szerzőjük pedig a Csillagainkban a hibának hála immár egy író-szupersztár. „Sokszor nagy a kísértés, hogy megtartsunk legalább valamit az angol szerkezetből, mert »hű, de eredeti/gazdaságos/hajlékony/szép megoldás«” – mondta a fordítói munkáról Gázsity Mila. „De a magyar nyelv másként darabolja fel a valóságot, ilyenkor azon kell igyekezni, hogy a fordítás lehetőség szerint pontos legyen, és ami a réven elveszett, majd visszajöjjön a vámon: majd valahol másutt a magyar kifejezés lesz eredeti/gazdaságos/hajlékony/szép. Kénytelenek vagyunk beletörődni abba, hogy bizonyos dolgok elvesznek számunkra: le lehet fordítani valami olyasmit, hogy »nem fajvédő vagyok, hanem hagyományőrző«, csak éppen erre a magyar hagyományban semmi sem rezonál. Vagy nem úgy.”

A Papírvárosok a GABO Kiadónak köszönhetően lett Magyarországon is elérhető, július 30-ától pedig filmkockákon át vette be magát a mozikba is: Jake Schreier rendezésében, Nat Wolff és Cara Delevingne főszereplésével elevenedik meg Q, Margo és a papírvárosok története. Hogy hogyan sikerült mindezt filmre vinni, azt mindenki állapítsa meg maga: ha lehet, csak azt követően, hogy végigizgulta a könyvet is.

Kolonics Réka
Forrás: kultura.hu