Az elektronikus zenei irányzatok legfiatalabb hajtása az új évezred elején jött létre: a UK garage egyes kísérletező kedvű producerei egy sokkal sötétebb, ridegebb hangzásban kezdtek gondolkodni. Elhagyták a vidáman szökellő énekeket, a buja érzelmekre rájátszó összhangzatot, a hangszerelést eltolták a minimalizmus felé, és ami végérvényesen lerakta az új műfaj alapköveit: a szikár ritmusképletet gyomorrengető szubbasszusokkal és dubos visszhangokkal toldották meg. Az eredmény végül egy olyan hangzás lett, amelynél perpillanat talán semmi sem viseli magán hitelesebben a szmoggal körbefont, rideg, urbánus létforma elidegenedettségének érzését. A dubstep kifejezést 2002-ben kezdték el használni a stílusra, s a legelsők, akik ebben a műfajban alkottak, El-B, Oris Jay, Steve Gurley, Hatcha, Youngsta, Kode 9 és Zed Bias voltak.

A dubstep fő jellemzői a 135-145 bpm közötti, szórványos törtritmusok, a majdnem folyamatosan jelenlevő, az egész hangképet kitöltő szubbasszus (nagyon mély hang), a minimalista hangszerelés, és a sötét, komor hangulat. Többnyire instrumentális, gyakran épül félhangokra, disszonáns harmóniákra. Érdekes tripletek (3-as hangzatok) is megférnek benne, és gyakoriak a pörgetések és a duplázások, amitől hirtelen felgyorsulunk, s a táncparkettre rohanunk.

A korai darabok szerkezete még a drum & bass felvételek szerkezetére emlékeztetett: bevezetés (intro), egy (legtöbbször basszuskiállással végződő) fő rész, egy középső rész, egy második fő rész, majd befejezésként egy levezetés (outro). Az irányzat fejlődésével nem minden előadó ragaszkodott ehhez, de a basszuskiállás a mai napig kedvelt eszköz maradt. A dubstep felvételek egy taktusában általában az első és a harmadik a hangsúlyos ütem. Az ütősök ritmusának mintázata gyakran olyan, hogy csupán azt hallva a hallgatónak az a benyomása, hogy félsebességgel forog a lemez; a valós tempó érzetét egy másik zenei elem – legtöbbször a basszusmenet – jelenléte adja (double-time rhythm). 2003-tól valamelyest új irányt vett a dubstep – főleg DJ Hatcha és Digital Mystikz jóvoltából – a reggae stílus dubplate felé.

2006-ban Burial albumának megjelenése és Az ember gyermeke című film jóvoltából – amelyben hallható a dubstep zene – már az egész világon kezdett ismertté válni. Az amerikai klubokban is megjelent, sőt Japánban is „felfedezték”. Techno előadók és producerek is elkezdték használni alkotásaikban ezt a fajta hangzásvilágot. 2007-ben Benga & Coki számának a Night-nak sikere tovább fokozta a műfaj iránti keresletet. 2008-tól a nők is egyre nagyobb szerephez jutottak. 2009-től a videomegosztó oldalak jóvoltából, az Internet segítségével a dubstep zene minden addiginál nagyobb tömegek érdeklődését keltette fel.

2011-ben a Skrillex által képviselt brostep révén a stílus sikereket ért el Amerikában is. A brostep az elektronikus basszusok mellett effekteken, vagy néha emberhangokon alapuló dallamokat is alkalmaz. A torz ritmusokat és beugró basszusokat felvezetések előzik meg, a dobok nagyjából középtempón „keményednek”. A brostep már eltávolodott az eredeti, kezdeti, londoni dubstep-től, észrevehető benne az electro hatása.

A dubstep sikerei magával hozták a popularizálódást is, melynek következményeként létrejött a pop-step, de minden más könnyűzenei irányzatban is hatott. A mainstream dubstep unalmassá vált, ám kifejlődött belőle valami egészen új és különleges, amit a fantáziadús poszt-dubstep, vagy dublate néven emlegetnek. Az új muzsika megőrizte azt, amit a dubstepből meg kellett, és eltávolította azt, amit el kellett. Megmaradt a vontatottság, a töredezettség, esetlegesség, de nagymértékben letisztult a kép, eltűntek a sallangok. A két hangzásvilág szinte össze sem hasonlítható, hiszen amíg a klasszikus dub egy nagyvárosi dzsungelre hajaz, addig itt a fragmentáció inkább egyfajta gondolatritmusként jelenik meg. Fontos diszharmóniát teremt a kellemes dallamban. Régebben csak a diszharmonikus kellemetlenség volt. Az úttörő innováció két legfontosabb képviselője James Blake és a Mount Kimbie-duó, akik időnként közösen is dolgoznak, ám mára olyan híres dubstep producerek is elkezdtek az irányvonal felé hajlani, mint Martyn, vagy Starkey.

A műfaj legismertebb képviselői az eddig említetteken kívül: J Geeneus, Loefah, Plastician, Skream, Slaughter Mob, Stenchman, Toasty és Caspa, a magyarok közül pedig: 0p, Ekaros, DST, Ret3k, Gumilap és Kebab.

tmoni

Az elektronikus zene sorozatának korábbi cikkei:

1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro
6. rész: A house
7. rész: A techno
8. rész: A jungle és a drum and bass
9. rész: A rave
10. rész: A trance
11. rész: Downtempo, lounge és chillout
12. rész: A UK Garage
 

Forrás: Dubstep ==Re:Creation; Zulik Ákos: Dub, dubstep, poszt-dubstep == mandiner ; Eyn: Dubstep zene? – Az meg mi a szösz? == Régi új zenék blogja

Fotó: A képek a http://www.everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A kép felhasználása a licenszfeltételek (http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/) alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével a következő linkeken található: http://surl.hu/hfjhGK