Lebó Ferenc szobrászművész a Múzeumház nevében köszöntötte a megjelenteket, majd Németh Vilmos, ismert vállalkozó és műgyűjtő a következőkkel ajánlotta a műveket az érdeklődők figyelmébe:

Alexander Gembik 1949-ben született az ukrajnai Kameny-Kasírszkijben. A több, mint 10 éve Magyarországon élő művész egyik interjújában így mesélt életéről: „Gyerekkoromban szerettem rajzolni, és bár az édesapám orvosi pályára szánt, én makacs voltam. Végeztem ugyan orvosi tanulmányokat, de utána mindenképpen rajzot szerettem volna tanulni. Felvettek a lembergi (Lvov) Nyomdaipari Egyetem grafikai és nyomdaipari szakára. Itt tipográfiát, festészetet, művészeti grafikát és könyvkötészetet tanultam. Nem volt egyszerű, de azt csináltam, amit mindig is akartam”.

Tanulmányait kiváló eredménnyel fejezte be. Elsajátította a könyvkészítés csínját-bínját, ezzel megalapozva illusztrátori tudását. Kísérletező művész, aki folyamatosan új technikákat próbál ki. Grafikusként kezdte pályafutását. Könyveket illusztrált, számos ukrajnai nagyvállalat logóját készítette el. Hamarosan rádöbbent azonban arra, hogy az érzelmeket és hangulatokat igazán színekkel lehet kifejezni. Ezen az úton haladva festi a szívének kedves tájakat, portrékat és bibliai jeleneteket.

Kiállításai voltak többek között Ukrajnában, Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Magyarországon, és az USA-ban is bemutatkozott már. Bostonban volt egyéni kiállítása. Budapesten saját rajziskolát vezet. „Nagyon fontos – mondja –, hogy a gyerekek élvezetesnek tartsák az órákat. Ennek nálam nincs akadálya, hiszen azt csinálják, amit szeretnek: rajzolnak”.

Sok minden elmondható Alekszander Gembik képeiről, de talán nagyon pontosan fogalmazta meg egy barátja az egyik kiállításmegnyitón, amikor Egri Józsefet idézte: „A mű igazi értéke magában a műben van. Minden más nem egyéb üres szócséplésnél”.

Fotók: Molnár György művészetbarát,
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja

Fotógaléria: Alexander Gembik a Múzeumházban

27 kép