Az Atelier Művészeti Folyóirat 2015-ben fennállásának immár a 18. évfolyamát éli – az eddigiekhez hűen mindenkor a kultúra szellem(iség)ében. A szlovák-magyar lap fő profilja a szlovákiai magyar művészek és munkásságuk bemutatása, valamint minél szélesebb körben történő tudósítás Szlovákia – határokon is átnyúló – művészettel kapcsolatos eseményeiről. A magazin főszerkesztője (és egyben grafikai szerkesztője), Kopócs Tibor festőművész így fogalmazta meg törekvéseiket: „A lap a kortárs képzőművészet – elsősorban a szlovákiai magyar, de szélesebb értelemben a Kárpát-medencében élő kortárs magyar képzőművészek – prezentálását és publikálását szándékozik megvalósítani, bemutatni”. A felerészben színes megjelenésű magazin felépítésére jellemző a tematikus szerkesztés: a (borítóval együtt) 50 oldal terjedelmének első felét egy kiválasztott téma tölti meg, míg a más(od)ik részében kapnak helyet az aktualitások: alkotók, alkotásaik, galériák, kiállítások, színházi kritikák, könyvek bemutatása. Az Atelier általában könyvesboltokban, galériákban, kiállító helységekben kapható, de magánszemélyek is terjesztik.

A negyedévente megjelenő magazin 2015-ös második számában a központi témát a közép-európai kortárs plakátművészet adja. Bevezető gondolatokként megtudhatjuk, hogy a plakátművészet modern szellemében, a művészeti ág megvalósuló irányultságaként elsőként Henri de Toulouse-Lautrec klasszikus alkotásai jöttek létre. Szakolczay Lajos „Vizuális környezetszennyezésként” számol be a Magyar Plakát Társaság nagykanizsai kiállításáról, melynek során roppant érdekes gondolatok merülnek fel a művészeti ág kapcsán: „Ha a kalligrafikus közlés betűoázissá tágul, a lemondás és a humor is hangot kap”. A következő dupla oldalon nem kevesebb, mint 16 színes plakát kapott helyet visszatekintésként a magyar plakátok világára. Két grafikusművész rövid bemutatása következik műveik szemléltetéseivel együtt: a kecskeméti, Kossuth-díjas Orosz István, aki egyben animációsfilm-rendező is, valamint Krzysztof Ducki varsói művész, aki Magyarországon él, és 2005-ben részt vett a Magyar Plakát Társaság megalapításában.

A szellem játszik – mondta Szakolczay Lajos megnyitóbeszédében a Fészek Művészklubban Molnár Gyula plakátjai előtt, ahol mintegy esszenciaként jelentette ki: „Rajzművészetének összes fázisában a szellem játszik”. Árendás József, Munkácsy-díjas grafikusművész (Ímely, Szlovákia) válogatott munkái láthatók a következő oldalon, majd Ölveczky Gábor és Kelemen Benő Benjámin alkotásaiban gyönyörködhetünk. Visszafogott terjedelmű értekezésként olvashatunk a plakátról mint eszközről az ideológiák harcterén 1914 és 2014 között, aztán Ľuboslav Moza által bemutatásra kerül a szlovák plakát, amely az első köztársaság idején indult, de a II. világháború után kezdett kibontakozni. Sokszínűségét 8 kiragadott munka szemlélteti. A következő bemutatkozás Vladislav Rostoka-é, a köbölkúti (Szlovákia) grafikusművész, plakáttervező, tipográfus, aki 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, szintén részt vett a Magyar Plakát Társaság megalapításában.

Rövid, figyelemfelkeltő előzetest olvashatunk a 2015-ös nagyszombati Plakát Triennáléról, majd országot váltunk, és a világhírűvé vált Lengyel plakátiskola kerül terítékre, melynek vitathatatlan guruja Henryk Tomaszevski, a varsói Képzőművészeti Akadémia professzora. 25. évfordulóra emlékezik a Lengyel Intézetben látható plakátkiállítás, amely remek alkalom a lengyel plakátok világára történő visszatekintésre. Michal Jandura grafikus és plakátművész (Rzeszów) munkáiból is látható néhány darab csakúgy, mint Andrzej Pagowski és Waldemar Swierzy plakátjaiból. A központi téma lezárásaként aztán Csibrányi Zoltán értekezik A plakátok szerepéről, végigtekintvén a művészeti ág keletkezésétől számított trendek és irányultságok során, arra a következtetésre lyukadván ki, hogy „a papírra kézzel ráálmodott, színezett plakát” még a modern technikai segédeszközök korában is jóval élettelibb, és alkotójáról sokat eláruló.

A folyóirat második nagy egysége, az aktualitásokat tartalmazó rész Kortárs rovata nyitányként egy olyan „művészt” mutat be, aki talán hivatalosan nem az, de „munkája”, szenvedélye és teljesítménye méltán azzá avanzsálja: Molnár György szavakban lát és képekben érez, ezek tanúságtételéről Szilvási Krisztián szavai tudósítanak. Furlán Ferenc grafikus, festőművész (Dorog) 1976-os, tatai kiállítására emlékezik vissza Wehner Tibor Vonzódások – Vívódások című írásában. Nem minden fotós művész, de… mondja Csicsay Alajos Benedek Attila Lajosról, és elbeszélget vele a Duna Múzeumról, a pályájáról, a fényképezésről. A. Bak Péter jubileumi és egyben székfoglaló kiállításáról számol be Bárdos István 2 oldalon; a rendezvényre a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában került sor. Olasz Ferenc fotóművész, filmrendező új könyvét Makovecz Imre emlékének ajánlotta, a Passió – Kálváriák a Kárpát-medencében című kötet „megrendítő erővel hirdeti azt az értéket, amelyet Európának adtunk” – vallja Szakolczay Lajos.

A Kiállításokról rovat felvezetéseként Molnár György mutat be „előzetest” az év kiállításának aposztrofált győri, Batthyány Gyula tárlathoz. Rauscher György festőművész emlékkiállítása zajlott tavasszal az esztergomi Duna Múzeumban, erről ír Wehner Tibor A valóság boldog keresése címmel. 2015-ös Kortárs Művészeti Panorámáról tudósít Borbély Károly, majd a HuGlass 2015 elnevezésű pannonhalmi üvegművészeti seregszemle beszámolója olvasható Molnár György tollából, csakúgy, mint Erdélyi tájvarázsként Gaál András festőművész kiállítása. Ezután rövidebb írások következnek: A 20. századi horvát képzőművészet nagyjai a Vigadóban; Játék az agyaggal; „Itt és most” címen nyílt kiállítás a Műcsarnokban. Új célokat és új reményeket fogalmaz meg Wehner Tibor a szlovákiai magyar művészek új egyesületének bemutatkozó kiállítása okán, Miglinczi Éva kurátor pedig Két határon túl vezet bennünket. Dupla oldalon tárgyalt helyzetképet olvashatunk a ’80-as évek közepének szemszögéből nézve Novotny Tihamér művészettörténész, művészetíró Szétguruló üveggolyókban című könyvének részlete által, hogy a témát a szokásos címszavas kiállításfelsorolások zárják.

A Könyvekről szóló utolsó rovat ezúttal is 3 kiadványt ajánl az érdeklődők figyelmébe: Orosz István Felhők Poloniusnak című kötetét az Ernst Múzeum jelentette meg még 2006-ban, ahol Guy d’Obonner előszavának részlete elárulja, hogy a szerző munkáiban korántsem meglepő a tükör szerepe. A lapszámban már hosszabban megjelent Olasz Ferenc-könyv, a Passió friss kiadás, a Magyar Művészeti Akadémia bocsátotta ki idén közel 400 fotóval, evangéliumi szövegekkel, versekkel. Végül L’udo Petránsky több, mint negyedszázados kötete, a Rostoka – Typo/Grafi(k)a (1988) fülszövegében a design-t említi, mint „napjaink egyik legkeresettebb artefaktuma, amely nemcsak a társadalom széles rétegeit, hanem a szakmát is komoly odafigyelésre ösztönzi”. Érdemes tehát belelapozni az Atelier 2015-ös nyári számába is!

Szilvási Krisztián