2175

Gróf Batthyány Gyula – Képek egy eltűnt világból

Könyvbemutató a Rómer Múzeumban

Aki figyelemmel kíséri városunk művészeti életét, bizonyára hallott róla, hogy a Rómer Múzeumban nagyszabású kiállítás nyílt. Molinók, plakátok, hirdetések, Tv-interjúk, internetes felületek hívják fel a nagyközönség figyelmét Gróf Batthyány Gyula győri kiállítására. Mintha ez még nem lenne elég, az ünnepi könyvheti sátrak között sétálók a múzeum standjánál felfigyelhettek egy dekoratív kötetre. Meghökkentő módon első pillanatra nehéz volt eldönteni, hogy egy mű három kötetéről, vagy eltérő kiadásokról van szó. A cím ugyanaz – Gróf Batthyány Gyula – Képek egy eltűnt világból – a borító azonban háromféle. Ennek a formabontó kiadványnak a bemutatójára került sor június 5-én délután az Esterházy palotában.

A kötetről és a művészről Molnos Péter művészettörténész, a kötet szerzője; Grászli Bernadett, a múzeum igazgatója és Fekete Dávid alpolgármester beszélgetett.

Kicsoda Batthyány Gyula? Arisztokrata, festőművész, grafikus, illusztrátor, jelmez- és díszlettervező. Dédapja gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök; édesapja gróf Batthyány Lajos, Győr megye és város főispánja, fiumei kormányzó, Győr országgyűlési képviselője volt. Batthyány Gyula Párizsban és Münchenben is tanult, de igazi mesterének Vaszary Jánost tekintette. A két világháború között számtalan kiállítása volt. Vevőinek többsége jobbára a nagypolgárság és az arisztokrácia köréből került ki. A második világháborút követően munkáit mondénnak minősítették: az előkelő hölgyek portréi, a kaszinók és lóversenyek világa, a luxus örömlányok aktjai, a beláthatatlanul távoli tájak lakói nem tartoztak a népszerű témák közé. Művei értelemszerűen nem kerültek be a közgyűjteményekbe, alkotásainak zöme magángyűjtők birtokában van. Ez a tény és a művész ötvenes évekbeli meghurcoltatása hozzájárult az életmű szétszóródásához.

Molnos Péter művészettörténész igazán izgalmas feladatot kapott megbízójától – Kieselbach Tamástól – aki megkérte: a 2015-ös nagyszabású kiállításokhoz kapcsolódóan állítson össze egy kötetet gróf Batthyány Gyuláról. Többségükben rejtekező művek, még alig feltárt életrajz – kell ennél nagyobb kihívás?! Molnos Péter természetesen munkához látott.

Milyen módszerekkel, hogyan sikerült összegyűjteni a kötet anyagát? Melyek voltak a kutatómunka legjobb pillanatai? – sorjáztak a kérdések a szerzőhöz. 3-4 hónapnyi kemény munka eredménye a kötet. Természetesen a kutatás alfája a Magyar Nemzeti Galéria és az MTA volt. Hamarosan felmerült azonban, hogy Batthyány Gyula ellen 1953-ban koncepciós per indult, ezért érdemes lenne a kutatást kiterjeszteni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárára is. A gondolatot tett követte – hamarosan két dossziényi, mindaddig ismeretlen iratanyag hevert Molnos Péter előtt. Páratlan pillanat ez egy művészettörténész életében! S a továbbiakban is egymást követték az izgalmasabbnál izgalmasabb találkozások, beszélgetések a festő kortársaival, rokonaival, ismerőseivel. Molnos Péter felidézte az Illyés Gyulával kapcsolatos adomát: Illyés kézfogásokat gyűjtött, megszámolta, hány kézfogásnyira él Petőfitől. Batthyány és ő is szinte karnyújtásnyi távolságra kerültek egymáshoz. Kell is ez a közelség. Ennek birtokában képes úgy és olyan könyvet írni, ami magával ragadja az olvasót; olyan kötetet összeállítani, ami megfelel a szakma elvárásainak is, de megszólítja a nagyközönséget is. Kell, hogy a leírtaknak legyen egy íve, legyen benne érzelem, ha kell, drámaiság. A szerző alapelve ezen túl, hogy a festményekről lehet ugyan írni, de azok látványa rendkívül fontos, hiszen a képek nélkül hiába az értekezés. Elengedhetetlennek tartja emellett, hogy az alkotót és műveit elhelyezze az adott korba, hiszen ezek az információk segítik értelmezni az életművet. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy csak az azonosítható személyek és szimbólumok képesek hatást gyakorolni a befogadóra.

A kutatómunka eredménye egy hibrid kötet lett. A 240 oldalas kiadványban 180 műalkotás reprodukciója és 240 korabeli fénykép és dokumentum másolata is helyet kapott.

A kötet nem monográfia – ugyan tartalma kutatásokon alapul, végén pedig gazdag jegyzetapparátus található –, túl sok benne a kép. Nem is katalógus, mert ehhez túl sok a szöveg. Nevezzük bárminek is a műfajt, amelyben íródott, olyan hiánypótló kiadvány, ami iránymutatást ad a szakmának, és remélhetőleg megnyeri a művészetkedvelő nagyközönséget is. A kötetnek – és a kiállításoknak, amelyeknek kapcsán készült – azonban egy egészen sajátságos funkciója is van: elősegítheti a még lappangó művek előkerülését, és az egész életmű felértékelődését. Az utóbbi időszakban valóban felélénkült az érdeklődés Batthyány Gyula művei iránt, s talán ez a kötet is segít megtalálni méltó helyét a XX. század alkotóinak sorában.

A bemutató szokatlanul személyes hangvételű volt. Az egyik kérdés kapcsán a beszélgetés résztvevői kiválasztották a számukra legkedvesebb három alkotást Batthyány művei közül. E kis játék kapcsán is gazdagabbak lettünk egy információval. Grászli Bernadett igazgatóasszony egy Lóverseny című képet jelölt meg, mert egy 1914-ben, a győri Royal szállóban rendezett kiállítás katalógusa szerint Batthyány Gyula egy hasonló című képpel mutatkozott be nálunk.

Beszámolóm csattanója, hogy mindahányan jelen voltunk a rendezvényen, egy kézfogásnyira kerültünk gróf Batthyány Gyulához. A közönség köreiben ugyanis ott ült egy idős hölgy, aki kisgyermekként Polgárdiban sűrűn találkozott a nagyszüleit látogató művésszel. Ismerte őt és képeit egyaránt.

Berente Erika


Batthyány Gyula győri kiállításáról magazinunkban korábban hírt adtunk. A képriportot itt találják.

 

2015.06.09
5