Az persze már egy másik kérdés, hogy a többség számára óhajtott kinézetet nélkülöző tehetségek (némileg) háttérbe szorulnak. Mindenesetre a megyei könyvtár Hangtára összegyűjtött 15 olyan nagyformátumú, kortárs, sőt nem egy esetben pimasz módon fiatal komolyzenei (előadó)művészt, akik külső megjelenésükkel is képesek glóriába fonni a belőlük, illetve hangszereik által kezeik alól áradó csodálatos hangokat. A 9 férfiú között argentin, mexikói és uruguay-i születésű „világsztár” éppúgy megtalálható, mint olasz, német, vagy éppen montenegrói művész, míg a 6 hölgy közé két magyar kiválóság is beverekedte magát a hangjával német, orosz, olasz és francia pályatársaik közé. A számba vett művészek legjelentősebb zenei cd-i megtalálhatók és kölcsönözhetők a Kisfaludy Károly Könyvtár Hangtárából, a portrékkal és életrajzokkal színesített kiállítás pedig szeptemberig megtekinthető a Hangtár bejárata melletti üveges vitrinben.

José Cura – argentin operaénekes (tenor), komponista és karmester

1962-ben született Rosarioban (Santa Fe), gyermekként gitározni tanult, 15 évesen már kórust vezetett. Zeneszerzés- és zongoratanulmányaival 1982-ben felvételt nyert a rosariói Nemzeti Művészeti Egyetemre zeneszerzés és karmester szakra. Egy évre rá a konzervatórium igazgatójának asszisztense lett, aki arra ösztönözte Curát, hogy tanuljon énekelni. Horacio Amauritől sajátította el az éneklés alapjait, 1991-ben Európába utazott, három évig Veronában tartózkodott. Milánóban ismerkedett meg Vittorio Terranovával, akinek a segítségével tanulta meg az olasz operai stílust. Első fellépése Genovában volt 1991-ben, 1994-ben megnyerte az International Operalia Competitiont, valamint debütált Amerikában. 1995-ben Londonban Verdi Stiffelio című operájának címszerepét énekelte, majd Párizsba költözött, ahol azóta is él feleségével és három gyermekével. 1997-ben Ponchielli La Gioconda-jával debütált a milánói Teatro Alla Scala-ban, Otellóként mutatkozott be a Berlini Filharmonikus Zenekarral és Claudio Abbadóval. Első kiadott albumán Puccini-áriák szerepelnek Plácido Domingo vezényletével. 2001-ben a Sinfonia Varsovia fő vendégkarmestere lett.

Ildebrando D’Arcangelo – olasz operaénekes (bassz-bariton)

1969-ben született Pescaraban. 16 évesen kezdte el tanulmányait Luisa D’Annunzio konzervatóriumában, majd Bologna-ban folytatta a zenei képzést. 1989 és 1991 között Treviso-ban, a Concorso Internazionale Toti Dal Monte-ban énekelt. Mozart Cosi fan tutte és Don Giovanni című operáiban debütált. Olyan híres karmesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Solti György, Nikolaus Harnoncourt. Énekelt már a Metropolitan Operában New Yorkban, a Covent Garden-ben Londonban, az Opéra National-ban (Bastille) Párizsban, a Lyric Opera of Chicago-ban, a Staatsoper-ben Bécsben, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon.

Andrea Bocelli – olasz operaénekes (tenor)

1958-ban született Lajatico-ban. 12 évesen eltalálták egy foci labdával, és örökre elvesztette a látását. Gyermekkorától kezdve érdekelte a zene: 14 évesen megnyerte az első dalversenyét. A Pisai Egyetemen jogot tanult, egy évig ügyvédként dolgozott, de a zenélés jobban érdekelte. Az éneklés mellett rengeteg hangszeren játszik: gitár, zongora, dob, trombita, fuvola, szaxofon, harsona, szájharmonika. 1997-ben már az ötödik nagylemeze jelent meg (Aria – The Opera Album), folyamatosan turnézott. Vendégként részt vett Céline Dion egyik műsorában, melynek köszönhetően még nagyobb hírnevet kapott Amerikában, sorra jelentek meg új albumai: Sogno (1999), Verdi (2000), Cieli di Toscana (2001), Sentimento (2002), Andrea (2004). Ezen évek alatt olyan titulusokkal illették, mint a Legjobb klasszikus művész, vagy a Legjobb eladási olasz művész, a „lemezgyártás” pedig tovább folytatódott: Amore (2006), Incanto (2008), My Christmas (2009). Többször vendégszerepelt filmekben, sorozatokban (ahol saját magát játszotta), napjainkra már több, mint 70 millió példányban keltek el lemezei.

Jonas Kaufmann – német operaénekes (bariton)

1969-ben született Münchenben. Előbb matematikusnak tanult, majd a Müncheni Zeneakadémián szerzett opera- és koncerténekesi diplomát 1994-ben. A diploma megszerzése előtt már több kisebb szerepet énekelt a Bajor Állami Operaházban. 1995-ben – egy krízis után – Michael Rhodes amerikai bariton segítségével új énektechnikát sajátított el. Előbb német operaházakban énekelt, majd Chicago, Párizs, Milánó operaszínpadai, illetve a Salzburgi Ünnepi Játékok hozták meg nemzetközi sikereit. Azóta a világ legjelesebb operaházainak visszatérő vendége, lemezei a legnevesebb lemezkiadóknál jelennek meg. Mozart- és Wagner-szerepei mellett elsősorban a spinto-szerepekben ér el kiugró sikereket (például a Carmen Don Joséja vagy a Tosca Cavaradossija).

Salvatore Licitra – olasz operaénekes (tenor)

Bocelli és Josh Groban mellett az opera következő nagy generációja tagjának tartották. 1968-ban, szicíliai szülők gyermekeként Bernben született. Kedvelt szerepei közé Giuseppe Verdi és Giacomo Puccini művei tartoztak. A nemzetközi áttörést 2002-ben érte el: Pavarotti helyett Cavaradossit énekelte a Tosca-ban a New York-i Metropolitan-ben. Ezután a következő Pavarottiként emlegették, azonban az olasz tenor már nem válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket: 43 éves korában, 2011. augusztus 27-én Ragusa közelében motorbalesetet szenvedett, majd 9 napig tartó kóma után szeptember 5-én halt meg. Szerveit a családja felajánlotta, így legalább egy része tovább élhet… A csodálatos hangú művész Best of válogatáslemezén híres áriákat énekel többek között Verdi, Puccini, Mascagni műveiből, valamint ismert dalokat és duetteket más művészekkel. Ráadásként a második CD tartogat néhány híres olasz dalt is.

Rolando Villazón – mexikói operaénekes (tenor)

1972-ben született Mexikóvárosban. Zenét, színművészetet és táncot az Espacios Akadémián tanult és mindössze 18 éves volt, amikor találkozott Arturo Nieto baritonnal, aki amellett, hogy bevezette őt az opera világába, hangképzést is tanított neki. Villazón két év múlva a Nemzeti Zenei Konzervatóriumban folytatta tovább tanulmányait Enrique Jaso-nál. Számos énekversenyen vett részt sikerrel. 1998-tól a San Francisco-i operastúdió tagjaként működött, ahol Joan Sutherland képezte tovább. Első szerepe Alfredo volt Verdi Traviatájában. Európai debütálására 1999-ben került sor, Des Grieux-t alakította Massenet Manonjában. Ezt követően olyan operaházakban mutatkozott be, mint a Metropolitan, a Bayerische Staatsoper, a Hamburgische Staatsoper, az Opéra Bastille Párizs vagy a Covent Garden Opera London.

Erwin Schrott – urugay-i operaénekes (bassz-bariton)

Uruguay legkelendőbb kulturális exportcikke az 1972-ben Montevideóban született operaénekes. Kisfiúként elbűvölte a klasszikus zene, így opera-előadások gyermekkórusaiban énekelt és zongorázott, majd felvették a helyi konzervatóriumba. A műfaj rajongói akkor ismerték meg basszbariton hangját, amikor 1998-ban megnyerte a Plácido Domingo által életre hívott Operaliát. Onnantól a „született Don Giovanni – ahogyan egy kritikusa írta – karrierje úgy söpör végig a dalszínházakban, mint valami természeti erő”. Erwin Schrott visszatérő fellépő a New York-i Metropolitan-, a milánói Scala- és a londoni Covent Garden színpadán, de rendszeresen énekel Párizsban, Bécsben, Chicagóban, Washingtonban, Nizzában, Hamburgban és a Salzburgi Ünnepi Játékokon is.

Miloš Karadaglić – montenegrói gitárművész

A roppant fiatal művész Montenegróban született 1983-ban. A gitárjáték szeretete 8 éves korában kezdődött, amikor az édesapja lemezen lejátszotta neki Albeniz Asturias című művét a világhíres gitárművész, Andres Segovia előadásában. Egy poros, régi gitáron kezdett el gyakorolni, majd beiratkozott egy speciális zeneiskolába, ahol 6 hónap alatt megtanulta mindazt, ami a legfontosabb a gitárjátékban. Első nyilvános fellépése 9 évesen volt, első nemzetközi versenyén pedig 11 évesen vett részt, és ugyanazon a napon megnyert egy zenei versenyt a szülővárosában. A televízió és a rádió által vált ismertté, tanult Belgrádban, majd rövid idővel a balkáni háború után úgy határozott, megpróbálkozik a London’s Royal Academy ösztöndíjával, amelyet sikerült is elnyernie. Előadásai magával ragadják a gitárjáték szerelmeseit, a klasszikus és nem klasszikus zenét szerető hallgatókat egyaránt.

Philippe Jaroussky – francia operaénekes (kontratenor)

A francia énekes 1978-ban született Maisons-Laffitte-ben. Először hegedűn kezdett el tanulni, de amikor felvételt nyert a versailles-i konzervatóriumba, énekelni kezdett. Virtuózan képes a barokk kantátákat és operákat előadni. A cannes-i MIDEM-en, a legnagyobb zenei szakvásáron „az év művésze” díjjal kitüntetett népszerű francia kontratenor énekes először 1999-ben, az ambronay-i fesztiválon tűnt fel. Egy évvel később már a Théâtre des Champs-Élysées-ben játszott, azóta pedig rendszeresen énekli egyebek között Monteverdi, Händel, Vivaldi és Scarlatti darabjait. Számtalan lemezt jelentetett meg, 2008-ban neki ítélték az „év albuma” díjat Franciaországban.

Natalie Dessay – francia opera-énekesnő (koloratúrszoprán)

Francia koloratúrszoprán énekesnő, 1965-ben született. Diplomát a Bordeaux Conservatoire-ban szerzett, neve akkor vált ismertté hazájában, amikor elnyerte a France-Telecom Les Voix Nouvelle Competition első díját. Ezt követően a párizsi Opera fiatal énekeseket felkészítő iskolájában, az Ecole d’Art Lyric-ben folytatta tanulmányait. A program keretein belül énekelte Elisa szerepét Mozart Il Rè Pastore-jában. 1991-ben megnyerte a Bécsi Állami Opera Mozart-versenyét, ennek hatására rengeteg felkérést kapott, amelyek közül a legkiemelkedőbb egy Mozart-est volt a milánói Scala színpadán. Nemzetközi hírneve egyre nőtt, a világ nagy operaházaiban léphetett fel: Blonde szerepe (Mozart: Szöktetés a szerájból), Madame Herz (A színigazgató), Zaïde, Adele (A denevér), Zerbinetta (Ariadne Naxos szigetén), Olympia (Offenbach: Hoffmann meséi), 1993-ban ő énekelt az új Lyon Opéra megnyitóján. 1994-ben debütált a New York-i Metropolitan-ben, 1996-ban Stravinsky Csalogányában énekelt Boulez vezénylete alatt. További szerepei: Lulu (Berg), La Sonnambula, Lucia di Lammermoor (Donizetti), Manon (Massenet) és Susanna (Mozart: Figaro házassága).

Cecilia Bartoli – olasz opera-énekesnő (mezzoszoprán, szoprán)

Rómában született 1966-ban, Mozart és Rossini operáiban nyújtja legemlékezetesebb alakításait, de a barokk és más klasszikus zenei hangversenyei is híresek. Kiváló színészi képességekkel rendelkezik, hangja rendkívül virtuóz, mozgékony, a díszítéseket páratlanul szépen énekli, emiatt tulajdonképpen koloratúr-mezzoszoprán énekesként tartják számon. Első nyilvános fellépése kilencéves korában volt Puccini Toscajában, zenei tanulmányait a római Santa Cecilia Konzervatóriumban végezte. Operaénekesi bemutatkozása 21 évesen volt a veronai Arénában. Nemsokára Herbert von Karajan hívta meg a Salzburgi Fesztiválra, Bach h-moll miséjét adták elő. A milanoi Scala-beli bemutatkozása Rossini Ory grófja volt (Isolier), ettől kezdve a világ vezető Rossini-énekesei között tartják számon. A barokk és a korai klasszicista zene szerzőitől is énekelt koncerteken (Gluck, Vivaldi, Haydn, Salieri), Sacrificium című cd-jével és az ezt követő hangversenykörúttal a kasztrált énekesek művészetét elevenítette fel. Ma a legjobb mezzoszopránok között is a legjobbnak tartják.

Miklósa Erika – magánénekesnő (szoprán)

Az Operaház történetének legfiatalabb tagja 1990-ben, mindössze húsz évesen Papagenaként debütált az Erkel Színházban. A bemutatkozást követően sorra kapta a legnagyobb koloratúrszoprán szerepeket A denevér Adéljától a Lammermoori Lucia címszerepéig. 1992-ben énektanára, Hamari Júlia meghívta brüsszeli koncertjére Mester és jövő címmel, ez volt első külföldi fellépése. Még ebben az évben lehetősége adódott elénekelni Mannheimban Az Éj királynője szerepét, amely a későbbi években védjegyévé vált. Nemzetközi karrierje ezek után gyorsan ívelt felfelé. 1996-ban külföldre ment tanulni: előbb Philadelphiában (Academy of Vocal Arts), azután Milánóban (Teatro alla Scala) képezte magát ösztöndíjasként. 1999-ig volt tagja a Magyar Állami Operaháznak, de azóta is szinte minden évadban fellép Budapesten. A varázsfuvola Éj királynőjeként a világ összes jelentős színpadán fellépett Londontól Párizsig, Münchentől New Yorkig. 2004-től folyamatos szerződése van a New York-i Metropolitan-ben. Az opera műfaja mellett szívesen kalandozik a musical és operett világába is, számos exkluzív gálakoncert főszereplője. 2012-ben Kossuth-díjjal jutalmazták kimagasló tehetségét, eddigi pályafutását.

Anna Nyetrebko – orosz opera-énekesnő (szoprán)

Oroszországban, Krasznodarban született, 1971-ben. A szentpétervári zeneiskolában tanult, mialatt a Mariinszkij Színházban dolgozott portásként. Valerij Gergijev karmestersége alatt kapta első szerepeit, aki egyben a mentora is lett. 22 évesen debütált Susanna szerepében, Mozart Figaro című operájában. A kirovi operával számos fontos szerepben feltűnt: Rossini A sevillai borbély, illetve Mozart A varázsfuvola című operákban. A 2000-es évektől kezdve a világ legrangosabb operaházaiban énekel; többek között a Metropolitan Opera, a Carnegie Hall és a Teatro alla Scala látja rendszeresen vendégül. Szerepelt a 2004-ben bemutatott Neveletlen hercegnő 2 – Eljegyzés a kastélyban című filmben, ahol önmagát alakította: Verdi Traviata című operájából énekelt.

Anne-Sophie Mutter – német hegedűművész

1963-ban született Rheinfeldenben, Badenben. 5 éves korában kezdett zongorázni, majd hegedülni, Aida Stuckinál tanult a Winterthur Konzervatóriumban. Számos díjat nyert, így iskolai tanulmányait abbahagyta, hogy teljesen a zenének szentelhesse életét. Első szólókoncertjét 13 évesen a Luzerni Fesztiválon adta, majd egy évvel később Herbert von Karajan felkérésére bemutatkozott Salzburgban is, a Pünkösdi Koncerteken a Berlini Filharmonikusokkal. 1977-ben debütált a Salzburgi Fesztiválon a Daniel Barenboim vezényelte Angol Kamarazenekarral. Tizenöt éves korában készítette első lemezfelvételeit, 1980-ban került sor első amerikai fellépésére a New Yorki Filharmonikusokkal és Zubin Mehtával. 1985-ben a londoni Királyi Akadémia tiszteletbeli tagja és a hegedűtanszak vezetője lett. 1988-ban nagy kanadai és egyesült államokbeli koncertkörútra indult, számos koncerten előadta, és lemezfelvételre rögzítette Beethoven összes hegedűszonátáját (partnere Lambert Orkis volt). A klasszikus zene mellett előszeretettel játszik kortárs műveket. Eddigi pályafutása során több Grammy-díjat is kapott, többek között Németország és Ausztria is kitüntette Becsületrendjével. 1997-ben alapítványt hozott létre a fiatal tehetségek támogatására, a szervezet tevékenységét 2008-ban világméretűvé terjesztette. 2006-ban bejelentette, hogy visszavonul, ám szerencsére még ma is hegedül.

Rost Andrea – opera-énekesnő (szoprán)

Budapesten született 1962-ben. Zenei tanulmányait Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Főiskolásként – az Operaház ösztöndíjasaként – elénekelhette Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában. 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol Zerlinán, Adinán és Susannán keresztül Lammermoori Luciáig, valamint Violetta parádés szerepalakítása mellett számos koncerten is hallhatta őt Bécs közönsége. A Milánói Scala 1994-es Rigoletto-bemutatóján átütő nemzetközi sikert aratott, s azóta a Scala állandó visszatérő vendége. A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé: Sólyom (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony), Drusilla (Monteverdi: Poppea megkoronázása), Violetta (Verdi: Traviata), Xenia (Muszorgszkij: Borisz Godunov). A párizsi Bastille Operában Susannát, Gildát, Luciát alakította; a londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált, majd Violettát énekelte. Világpremierként koncertszerű előadásban énekelte el Donizetti Elisabet című operájának címszerepét. Szerepelt Madridban, Amerikában pedig több ízben: a Chicagói Lyric Operában; a New York-i Metropolitan-ben; a Washingtoni Operában; Los Angeles-ben. A tokiói New National Opera és számtalan nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze a Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas Rost Andrea.
 

Juhászné Lukács Mária

A képek a Wikimedia szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével itt találhatók: 1. kép, 3. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 13. kép, 14. kép, 15. kép.