A Minimál egy versenyt mutat be, melynek célja: minél kevesebbet költve túlélni napról-napra. A főszereplők: egy nyugdíjas néni, egy fiatal munkanélküli fiú, egy egyetemi oktató, akit épp kirúgnak az állásából és egy középkorú nő, akinek használtruha kereskedése van.

Szirmai már több kitűnő kisjátékfilmjében megmutatta szociális érzékenységét és karikírozó képességét (Legenda, Az expedíció). Most pedig ezeket ötvözve egy remek ötletet újszerű formában, az érzelgősség elkerülésével bont ki, amelyért jogosan nyerte el a 4. Rákospalotai Rövidfilmszemle közönségdíját. Úgy beszél a mai magyar társadalomban egyre feltűnőbb elszegényedésről, kilátástalanságról, hogy egyetlen szó sem esik a politikáról. A kisfilm egyszerűségével és kegyetlen letisztultságával hat, ugyanakkor szórakoztató és gördülékeny. A jó humorral és nem kevés szarkazmussal megírt narráció végig remekül működik, például amikor megfeddi az egyetemi tanárt, amiért a saját pénzéből vett krétát és papírt, vagy amiért bánatában könyvet vásárolt magának. A rendező végig nagyszerűen egyensúlyoz az abszurdig fokozódó tréfa és a könnyfacsaró pillanatok között. A néző időnként valóban nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen.

Amikor a verseny díjkiosztóján a narrátor kifejti, hogy a mélyszegények és az alsó osztály után „idén először a középosztály is részt vesz a versenyben”, egy egész társadalmi folyamat sűrűsödik a stilizált jelenetben.

A nyertes arcán tükröződő csendes szomorúság megrendítően foglalja össze a tragikomikus igyekezet mögött rejlő lelki valóságot, mely annyira fájó, hogy már csak ilyen cirkuszi körítéssel merhetünk szembesülni vele.

A 13 perces rövidfilm teljes egészében megnézhető az Indafilm oldalán.

Szabados Éva