Már a 16. századi Európában élt orvos, asztrológus, Paracelsus is azt tanította, hogy a betegségek sokféle oka mind visszavezethető egy fő okra: az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel. Ez azt jelenti, hogy nem hallgat arra a hangra, amely a helyes irányba hívja: nem követi a Lelkét, belső igazságát. A betegség ennek a diszharmóniának a következménye.

Thorwald Dethlefsen (német pszichológus, ezoterikus) és Rüdiger Dahlke (német orvos, pszichoterapeuta, természetgyógyász) könyvében ugyanerről az alapról indulunk: minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenése. Legyen szó akár fogfájásról, asztmáról, bélhurutról vagy magas vérnyomásról, mindegyik hátterében pszichés zavarok állnak. A szerzők sorra veszik az egyes szerveket, kórképeket, és a betegségek szimbolikáját feltárva adnak lehetőséget, hogy megérthessük, mi lehet a lelki ok, amire a fizikai tünetek utalnak. Az előszóban felhívják a figyelmet, hogy ez a könyv nem éppen kényelmes olvasmány. Szembesítő, hiszen nem engedi, hogy a betegséget alibiként használjuk megoldatlan problémáinkra. Rámutatnak, hogy milyen változtatásra lenne szükségünk a gyógyuláshoz.

Az olvasó az első részben elméleti alapozást kap, hogy valóban megérthesse, mi is a betegség, és mit jelent a gyógyulás a szerzők világképe szerint, melyből nem hiányzik a metafizikai sík sem. A betegség nem véletlen, hanem jelzés az ember tökéletlenségből a teljességbe vezető útja során, sőt maga az út. Az ember minél tudatosabban igyekszik viszonyulni a kórhoz, az annál inkább be tudja tölteni a szerepét. A könyv aktív és tanulni vágyó hozzáállásra inspirál. Mindenképpen elgondolkodtat önmagunkról, és új nézőpontokat adhat. Ezt segítik az egyes kórképek után feltett kérdések, melyek segítik a téma gyakorlati feldolgozását.

Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke követik Paracelsus legfőbb gondolatát, miszerint az ember azért kapta az élet lehetőségét, hogy önmagára találhasson. És ebben fontos szerepük van a betegségeknek, és még inkább a gyógyulás folyamatának.

Szabados Éva