1899. július 21-én született egy mozgalmas életű polgári családban. Édesapja nagy jövedelmű orvos volt. A divatos doktor sikeresen gyógyított, de ugyanolyan nevezetes lett azzal, hogy szenvedélyes vadász és szenvedélyes halász volt. Életveszélyes körülmények között nem kevésbé veszélyes nagy vadakat ejtett el. Máskor saját halászhajóján hol cápákat, hol meg éppen bálnákat kergetett. Hemingway édesapjától örökölte a veszélyek kedvelését, a fegyverek biztonságos kezelését és a családban megszokott vadászó és halászó kedvet, bár apja jobban örült volna, ha fia az iskolákban szerez minél nagyobb műveltséget.  Hemingway az Oak Park és a River Forest nevű középiskolákban (1913-1917) kiváló tanulmányi eredményeket ért el az angol és az azzal kapcsolatos tárgyakban, azonban jobban szerette a z úszást, az ökölvívást és az amerikai futballt. 17 éves korában megunta a tanulást, megszökött hazulról, s elment újságírónak. Otthon ugyan megharagudtak rá, de a költségeit mindig fedezték. Megbocsátani azonban csak akkor kezdtek, amikor sokszor kitüntetett katonáskodás után egyszerre népszerű író lett.

Írói tevékenységét mint riporter a The Kansas City Star nevű újságnál kezdte. Annak ellenére, hogy csak hat hónapig dolgozott itt  (1917. október-1918. április), írói pályája alatt mindvégig az újság stílusát követte mint alapvető vezérfonalat: „Írj rövid mondatokat és paragráfusokat. Használj erőteljes angolt. Légy pozitív, ne negatív.” Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte őt.

Úgy döntött, rész vesz az első világháborúban. Miután kiderült, hogy rövidlátó, önkéntesnek jelentkezett a Vöröskeresztnél. Még húszéves sem volt, amikor 1918-ban Olaszországban, Fossaltánál megsebesült. Fél évet töltött kórházban, ott szeretett bele a hét évvel idősebb vöröskeresztes nővérbe, Agnes von Kurowskyba. Azt tervezték, összeházasodnak, de Agnes inkább egy olasz tisztet választott, Ernest pedig az írásterápiát: bánatát novellában írta meg. Ezután inkább ő hagyta el nőket, mielőtt azok megtehették volna. Még bátortalan, zöldfülű vidéki újságíró volt, amikor – levélben – megkérte a nyolc évvel idősebb Hadley Richardson kezét. Mintha ösztönösen érezte volna, hogy ambiciózus élete mögé biztos háttér kell, amelyet a megbízható, földközeli Hadley meg tud teremteni neki. Párizsba költöztek, Hemingway feladta tudósítói posztját a Toronto Starnál, mert szabad, független író akart lenni. Szegények voltak, olykor előfordult, hogy ebédre galambot fogtak maguknak a Luxembourg-kertben, és kisfiuk babakocsijába rejtették. Bérkiegészítésként Hemingway profi bokszolók edzőpartnere lett, ha talpon kibírta, a menetekért 20 frankot kapott. Házasságukon akkor esett az első repedés, amikor Hadley a vonaton felejtette azt a bőröndöt, amelyben az író összes addigi írása volt. 

Első könyve, egy novelláskötet megjelenése után ismerte meg Pauline Pfeiffert, aki újságíróként dolgozott a Vogue-nál. Hadley is és Pauline is St. Louis-ból jött, hamar megbarátkoztak. Hadley gyanútlanul elhívta Pauline-t síelni Schrunsba, csak éppen ő volt akkor már a nemkívánatos harmadik. Hemingway 1927 januárjában elvált Hadleytől, és májusban feleségül vette Pauline-t. A házasság nem a mennyben köttetett. A hithű katolikus Pauline elcsábította a családos Hemingway-t, aki nem is volt jó parti: hírneve még éppen csak fényleni kezdett akkoriban, Pauline-nak pedig jó állása volt, rengeteg pénze és udvarlója. Mélységesen szerette Hemingwayt, és ezért sokat áldozott fel - két fiukat, Patricket és Gregory-t. Bevallotta, hogy nem született anyatípus, Ernest pedig teljes figyelmet követelt, ezért választania kellett férje és a fiúk közt.

Egy floridai bárban szeretett bele Martha Gellhornba, aki – a sors iróniája - szintén újságíró volt. Martha követte a spanyol polgárháborúba készülő tudósítót, négy évig riportertársak voltak; majd következett a házasság, azonban ez sem volt felhőtlen. Ernest azt akarta, hogy Martha alázatos feleség legyen, Ez nem annyira sikerült, ezért ez a házasság is véget ért négy év múlva.

Mire Martha egy robbanószerekkel megrakodott hajón megérkezett Angliába, addigra férje Londonban megismerte Mary Welsh-et. Az úgyszintén haditudósító Mary gondoskodó, nagyvonalú, energikus nő volt, alkalmazkodott Hemingway hangulatához, élvezte a társaságát, és osztotta érdeklődését: imádta a könyveket, a jó beszélgetéseket, az utazást. Ez persze nem akadályozta meg hősünket abban, hogy a nőkön felejtse a szemét, és majd’ ötvenévesen beleszeretett a tizenkilenc éves olasz Adriana Ivanchichba. A folyón át a fák közé című regényében Adriana volt a modell Renata alakjához, aki az öreg ezredest visszaröpíti ifjúsága Velencéjébe. Hogy védje Adrianát, Hemingway tíz évre megtiltotta, hogy a művet kiadják Olaszországban. Adriana állította, hogy a kedvéért Hemingway letette a poharat, és ő ihlette Az öreg halász és a tengert, miközben nem történt több közte és Hemingway közt egy csóknál – de ezt senki nem hitte el neki. „Semmit nem tett, ami miatt most mentegetőznöm kellene”- írta önéletrajzi könyvében. Állítólag azért - bár ezt nem tette hozzá -, mert addigra a különböző sérülések, az alkohol és a múló évek miatt Hemingway impotens volt.

A viszonzatlan szerelemért Az öreg halász és a tenger sikere kárpótolta: 48 óra alatt 5 millió 300 ezer példányban kelt el Amerikában. Előbb Pulitzer-díjat, majd Nobel-díjat kapott érte. Élete vége felé nyilvánvalóvá vált számára, hogy arra az ártatlanságra és tisztaságra vágyott, amelyet Hadley mellett élt meg. „Minél jobban megismerem a női nemet - írta Hadleynek 1940-ben -, annál jobban tisztellek téged.” Ernest szemében Hadley hibátlan maradt, egy ideál, amely mindig arra emlékeztette, hogy életében vele volt a legboldogabb. Az asszony mindvégig mellette volt. Művelt, jó irodalmi érzékkel megáldott nő volt, az író halála után ő rendszerezte az életművet, gondozta a hátrahagyott műveket, vagyis a Hemingway-novellák rendszerezése neki köszönhető.

Hemigway számára minden téma volt, de nagyon egyenetlen tempóban dolgozott. Persze ebben mániás depressziója is befolyásolta. Egy háború vállalásáért néha évekig sem írt szépirodalmat. Vadászkaland vagy halászkirándulás, olykor egy-egy szerelmes utazás úgy telt el, hogy egyetlen sort sem írt le. Máskor, ha benne tartott egy terjedelmes szövegben, elfeledkezett az evésről is, egymás utáni két éjszaka se feküdt le, hanem írt, folyton írt. Az ital azonban mindig mellette volt. Senki se látta nemhogy részegen, de enyhén mámorosnak sem. Mindig igen józanul tudott hozzászólni vitákhoz, vagy hosszasan kifejteni véleményét egy irodalmi vagy politikai kérdésről. Élénk politikai életet élt, mindig a szabadság oldalán állt, de soha semmiféle pártnak nem lett tagja. Véleményéért azonban mindig kész volt akár életét is feláldozni. Vagyonát pedig gyakran fel is áldozta.

1940-től Kubában élt, s Fidel Castróék hatalomra kerülése után sem távozott onnan, sőt személyes jó viszonyt is ápolt a forradalmár vezetővel. Otthonát sokan megcsodálták. Különböző gyűjtemények, vadásztrófeák díszítették. Egy külön szobában fegyvertára volt. Egyik kedvtelése a puskák, pisztolyok, szúrófegyverek tisztogatása volt. Ebben a szobában végezte be életét is 63 éves korában. A körülményekről annyit tudunk, hogy orvosnál járt, kivizsgáltatta magát, azután hazament, bement a fegyvertárba és agyonlőtte magát. Halála óta változatlan az értékelése: Észak-Amerikában és Európában is évszázadunk egyik legnagyobb regényírójának, és talán a legnagyobb novellistának tartják. Háza Key West szigetén ma múzeum. Itt írta munkáinak 70 %-át, egy átalakított garázsszobában.

Nagy Mária

A képek a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével itt találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép.