Független Társulat: Egy újabb angyal bukása

A Független Társulat ötlete a tavalyi ODT-n született. Az öt fiatal két hónapja kezdte el a közös munkát. Vezetőjük Pintér Ádám, aki nemcsak a próbákat koordinálta, hanem a darabot is írta, és játszóként is feltűnik az előadásban, amely egy érdekes filozófiai kérdésre épül.

Ha eddig azt hittük, hogy az angyalok csak ülnek és lóbálják a lábukat, nagyot tévedtünk. Az őrangyaloknak komoly feladataik vannak. Ha nem végzik jól a dolgukat, büntetést kapnak. Munkájuk, hogy segítsenek, de ez egyáltalán nem egyszerű. Ki a jó őrangyal? Ha az életed tele van fájdalommal, megoldás-e a halál?

Mire beülünk a terembe, már három fiú áll a színpadon, mögöttük vezetőjük sétál fel-alá. Minden fiúra ráad egy inget: most már ők is angyalok.

Az előadás egy hosszú némajátékkal folytatódik. Végignézzük egy egész kapcsolat történetét. Végig intenzív, energikus, érdekes, leköti a figyelmet. A játszók – Darázs Lilla és Juhász Robin – különdíjat is kaptak ezért a jelenetért.

Erős karaktereket sikerült színre vinniük. A három angyal mindegyike különböző személyiség: a gonosz, a szerelmes és a filozófus. Különbözőképpen tekintenek furcsa angyaléletükre, pont úgy, mint mi a sajátunkra. Mindhármójuk hibázott, mindegyiküknek más a bűne. A vezetőjük is izgalmas figura, a XXI. század tipikus főnöke.

Az előadás vége egy nyitott kérdés. Az angyalokat elbocsátják a Mennyországból, de csak egyikük térhet vissza. Hogy pontosan mi is történik velük, azon még napokig gondolkodunk.

Szerelem, fájdalom, bőrcipők
Térbetöltő Kft.: Vérnász

A Térbetöltő Kft. idén először dolgozott ebben a felállásban. Két csoport összegyúrásával jöttek létre, mind régi motorosok a pályán, legalább két éve játszanak már. Ebben az évben Varju Nándor lett a vezetőjük, akinek Tóvaj Ágnes segítette a munkáját. A csapat Federico García Lorca Vérnász című darabját dolgozta fel, ez volt az első nem önállóan írt darabjuk. Feszültségekkel teli előadást láthattunk tőlük, frappáns megoldásokkal, jól elkapott karakterekkel.

Ahogy az ember belépett a terembe, izgalmas tér fogadta. A játszók már bent voltak, közvetlenül mellettünk, szoborban álltak. Körbeültük a színpadot. Az egész előadás egy centiméterre tőlünk indult, mi is részeseivé váltunk a falusi pletykálkodásnak.

A nyitójelenet nagyon érdekes: lányok bőrcipőket babusgatnak, tisztogatják őket, játszanak velük. A szimbólumok újra és újra visszaköszönnek. A halottak leveszik a cipőjüket. Az anya megmosdatja a fiát, a feleség a férjét. A Hold egy koldus kezébe két kést ad, két olyan pici kést, épphogy elfér a marokban. A fiú ölébe veszi az édesanyját.

A darabban többször előkerül egy gitár, a lányok énekelnek. Monoton kántálás, egy kicsit ijesztő, csak fokozza bennünk a rossz előérzetet.

Tetszettek az erős karaktermegformálások: a pletykás szomszédasszony; a kislány, aki mindenről tudni akar; a szolgáló, aki mindenbe beleszól; az anyós, aki szekálja a vejét; a félig őrült, paranoiás anyuka.

Kiváló volt az előadás ritmusa. A pörgő eseményeket hirtelen szakította meg egy kitartott mozzanat, majd folyt tovább a cselekmény. Haladt a történet, amelybe beékelődött egy újabb megfeszített pillanat. A zárójelenetben két férfi áll egymással szemben. Mindkettőjük kezében kés. Nézik egymást, mindenki sírós izgalomban. Sötét.

Az egész előadást átjárja a végtelen balsejtelem és az izgalom. 

Varga Márta
Fotók: Már Bálint

 A XXVI. Nyugat-Dunántúli Diákszínjátszó Találkozó (RDT) további beszámolói:
- Karácsonyi ének, A stég – Labanc Dániel
- Indul a görög aludni, Vérnász – Lőrincz Marianna
- A magunk megvalósításának néhány változata, .!? – Kövesi Csenge
- Semmi, Balhéé – Simon Anna