Mészáros Zsolt, a színház fotósa a társulat megalakulása óta archiválja az előadásokat. Ezúttal az idei évad képeiből állítja ki a számára legkedvesebb képeket.

„Olyan pillanatokat örökített meg fotóin, melyekből sejthető, hogy mi történt a lencsevégre kapott momentum előtt, illetve azt is el tudjuk képzelni, hogy mi történik utána.” – tartja Jordán Tamás Mészáros Zsoltról, a színház fotósáról.

„A tízedik születésnapomra kaptam először fényképezőgépet. Kis egyszerű filmes gép, de már tudtam, ha én fűzöm be a filmet a 24 kockásra akár 27 fotó is elfér. Aztán a családi nyaralásokon abból a 27-ből 25 tájról, várakról, erdőről, útról szólt, a maradék kettőn volt a család…
Ami hobbiból indult, az 2005-ben hivatássá vált a Nyugat.hu-nál, itt kezdtem meg fotóriporteri munkásságom. Az első hét után tudtam, ez az én világom: állandó mozgás, több helyszín naponta, kötetlen munkaidő. Gyakorlatilag ritka az, hogy tudom reggel, hol leszek este.
A színház más világ. Statikus. A néző nem mozog, a díszlet repíti más-más helyszínekre. Kicsit mintha a hegy menne Mohamedhez. Így sose tudtam/akartam a néző szemével látni az előadásokat. Egy-egy fotós próbán inkább érzem magam szereplőnek, mint kívülálló fotósnak. Így képeim nem is az előadásról készülnek, sokkal inkább az előadásból születnek.” (Mészáros Zsolt)