Győrnek szép számmal vannak testvérvárosai: a németországi Erfurt (1971), a finn Kuopio (1978), a németországi Sindelfingen (1989), a francia Colmar (1993), a romániai Brassó (1993), az izraeli Nazareth-Illit (1993), a kínai Wuhan (1994), a lengyelországi Poznan (2008), a szintén német Ingolstadt (2008) és az oroszországi Nyizsnyij Novgorod (2013).

Némelyik közelebb, a többiek távol esnek, s kevés az esély arra, hogy ezeket valaha is meglátogassuk. Pedig jó, ha ízelítőt kaphatunk a nagyvilágból. Ugyan az Internetnek köszönhetően ma már világfaluról beszélhetünk, de ne feledjük: ez a világ csupán virtuális. Lakóit távolról láthatjuk, hallhatjuk – azonban sokszor csak nicknevükön szólíthatjuk őket, mert azt tudjuk. Fórumokról ismerhetjük véleményüket, nézeteiket; a személyes kontaktus, az érintés, a közös nevetés, a metakommunikáció hiányzik. Nem látjuk hétköznapjaikat, ünnepeiket, terített asztalukat. Nem ismerjük szokásaikat, munkakultúrájukat, hagyományaikat; nem tudjuk, milyen normák jegyében élik az életüket, milyen gyökerekkel kapcsolódnak szülőföldjükhöz, s mi az, ami szárnyakat ad nekik.

Szerencsés esetben a testvérvárosi kapcsolatok nem merülnek ki delegátusok látogatásában. Szakmai kiállításokon való részvétel, közös projektek, vendéghangversenyek és más jellegű előadások, kiállítási anyagok cseréje – már egy lépés egymás felé. A legeredményesebbek talán a testvériskolai kapcsolatok, amiket a csereutak sokasága és a cserediák-rendszer jellemez. A fiatalok a legfogékonyabb korban ismerkednek meg más kultúrákkal, más mentalitással, életszemlélettel – s mindezen közben idegen nyelvet gyakorolnak, ami talán ma a legfontosabb készségek egyike. Új tudást, friss élményeket, jó gyakorlatokat, baráti kapcsolatokat hoznak haza, s – ahogy vasárnap egy köszöntőben elhangzott – a testvérvárosokban élő arctalan, szürke tömeg lassan-lassan kiszínesedik, a kapcsolat életre kel, gyümölcsözővé válik.

Számomra a legfőbb érv a testvérvárosi kapcsolatok mellett a Győri Könyvszalon léte. Az immár tizenöt alkalommal megrendezett őszi kulturális program-kavalkád ötlete Colmarból származik, s egy hasonló rendezvény már Brassóban is gyökeret vert.

„Induljunk, érkezünk, adj nekünk társakat!” – énekelte magyar nyelven a finn kórus. Merjünk hát elindulni egymás felé!

B.E.

Fotógaléria: Vendégek Kuopióból

5 kép