Kishonty Zsolt művészettörténész a következőket írja róla:
„Az utóbbi évtizedekben többször beszéltek a kortárs sokszorosított grafika haláláról, vagy legalábbis jelentőségének csökkenéséről. Kétségtelen, hogy a hatvanas, hetvenes évekhez képest a művészeti technikák között némileg háttérbe szorultak a hagyományos eszközök, de az eltelt néhány évben a grafika egy újabb fellendülésének lehetünk tanúi. Ebben természetesen közrejátszott az is, hogy egyre inkább elmosódnak a hagyományos művészettörténeti fogalmakkal leírható műfajok határai, ugyanígy a technikák is módosulnak, folyamatosan változnak. A képgrafika korábban megszokott, kisebb méretei a „kabinet” munkákra voltak jellemzők, napjainkra azonban a technikai lehetőségeket maximálisan kiterjesztve, a festészettel kel versenyre e művészeti ág. 
A fentiekre jó  példa Germán Fatime munkássága. A művész tehetsége mellett kiváló készségeket szerzett, munkáit szemlélve elsősorban bravúros rajztudása szembeötlő. A rajztudás azonban lehet öncélú, ha maga a mű nem telítődik mély és többrétegű tartalommal, ha nem képes aktuális és progresszív üzenet közvetítésére. Fatime művei egyszerre nagyon rafináltan és ugyanakkor teljesen spontán módon előadottak, remekül ötvözik a klasszikus szabadkézi rajzi, a kollázsszerű és a dekoratív, már-már dizájn elemeket. Műveiben feloldódik a klasszikus dilemma: műtárgy-e a dúc, vagy csak egy közbülső elem a műalkotás megszületésének folyamatában. Nagyméretű, színes hidegtű dúcai önálló művekként szerepelnek, tárgyakká válnak, kilépve ily módon a klasszikus grafika négyszögletes, üveg mögé zárt kalodájából. E körbevágott műanyag dúcok ráadásul gyakran más anyagokkal és tárgyakkal lépnek viszonyba, térbe kerülnek, más dimenzióba emelve ezáltal  a grafika fogalmát. Expanzió ez, a lehetősége határainak keresése. Műveinek témája leggyakrabban a női test, női tevékenységek, a női szerepből fakadó szituációk. A munkák gyakran nagyon szellemesek és önironikusak, könnyedek, de sosem felszínesek. A gyermeki, lányos emlékekre és játékokra utaló öltöztethető „babák” már asszonyi testeket mutatnak, de a későbbi hasonló munkákban mindehhez már halovány erotikus tartalom is társul. Műveivel nem akar a divatos és intellektuális gender problémakörbe lépni, ettől megóvja őt humora és iróniája.”

Nos, a jelenlévők részesei lehettek a humornak és derűnek az egész megnyitóünnepség során. Dr. Németh Mária, a galéria művészeti vezetője üdvözlő beszédében megköszönte a kórház vezetőségének, hogy tovább folytatva a hagyományokat, változatlanul a „művészet kápolnájaként” működhet a helyiség. Germán Fatime 13 éves unokahúga, Málovics Lili gitárkísérettel előadott szavalattal (Karinthy: Nem mondhatom el senkinek…) köszöntötte a művésznőt.

Dr. Rácz István gasztroenterológus professzor (jeles műértő, műgyűjtő) azzal kezdte megnyitó beszédét, hogy a művésznővel hasonlítanak egymásra: mindketten az embert akarják megmutatni. A különbség csupán az, hogy Fatime az embereket kívülről mutatja meg nagy szakértelemmel, ő pedig belülről. Elemezve a kiállított műveket, hangsúlyozta azok többnyire még szokatlan megjelenési formáit (térgrafika), és – nagy derültséget keltve – az egyik plasztikánál meg is mutatta, mire gondol.

Dr. Tamás László János, a kórház főigazgató főorvosa örömét fejezte ki, hogy a művészet a kórház falain belül is megjelenhet, sokaknak szerezve ezáltal örömöt. Germán Fatime elmondta, hogy boldogan jött vissza Győrbe, hisz ezernyi szállal kötődik a városhoz, rokonaihoz, ismerőseihez. Külön kiemelte a jelenlévő Jahoda Maja Ybl-díjas építész-belsőépítészt, aki 1989-ben (Markó Ivánnal együtt) megalapította a Győri Művészeti Szakközépiskolát, s 1991-ig a vizuális tagozat művészeti vezetője is volt.

A jó hangulatú ünnepség egymás megajándékozásával, fotózással, tv-riportok készítésével, finomságok elmaradhatatlan kóstolásával ért véget. A kiállítás ingyenesen megtekinthető július 31-ig, naponta 10-17 óra között.

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja

Fotógaléria: Germán Fatime kiállítása a Szentélyben

71 kép