Pénz, család, szerelem, hírnév
Keretablakozó Társulat: A Stég

A fenti kulcsszavak köré épül a Keretablakozó Társulat előadása, akik Varju Nándor és Tóvaj Ágnes vezetésével immáron második alkalommal vettek részt a Nyugat-Dunántúli Regionális Diákszínjátszó Fesztiválon.

A csoport a témát sokszor vicces, de néha feszült, vagy éppen teljesen szívbemarkoló jelenetekkel vitte színpadra. A helyszín egy falu kevés lakossal, egy mindent összekötő stéggel és két beszélő állattal: egy kutyával és egy macskával. Név szerint Alfa Romeo és Mici kapitány meséli el a történetet, úgy, hogy közben maguk is szereplői a cselekménynek. A visszatérő figurák megszerettették magukat a közönséggel, közös házi kedvencekké váltak. Amint a színrelépésüket jelző Rózsaszín Párduc zenéje felcsendült, nem én voltam az egyetlen, aki egyből mosolyra húzta a száját.

Az előadás egymástól teljesen idegen helyzetekről szól, melyeknek során fokozatosan megmutatkozik a különböző szereplők közti viszony. Megismerhetjük Kovács Katit, az ingatlanügynököt, aki elszántan, csakis a hivatásának élve tökéletes precizitással végzi a munkáját, és teszi helyre alkalmazottját, Viktóriát. Nem véletlen, hogy ezért a remekül előadott szerepért Kottán Klaudia megkapta a „Kiváló színészi játék” különdíjat. Majd bemutatkozik Pénzes Úr és fia, akiknek a kapcsolata az üzlet miatt eléggé rosszul alakul. Az apuka nagyon elhanyagolja fiát, már harmadik alkalommal mondja le a vele megbeszélt mozit. Két újságíró is színre kerül, Ricsi és Kriszti, akiknek korábbi kapcsolata nem alakult túl fényesen, és bár a fiú reméli, hogy újrakezdhetik, a lány tudja, viszonyuk már csak az újságírásban teljesedhet ki. Az utolsó páros két árva, akik abban reménykednek, hogy zenéjüket megmutathatják majd az egész Földnek, és világhírű énekesi karrierre tehetnek szert. Illetve kapunk két különálló szereplőt, egy lányt és egy fiút, akik a macska és a kutya gazdáivá válnak. A két állatbarát rövid időn belül egymásra is talál a stégen.

És ezzel nincsenek egyedül. Az előadás végére valahogy mindenki a stégen köt ki, ahol a szereplők között is tisztázódnak a viszonyok. Kiderül, hogy az újságíró srác mostohatestvére az az ingatlanügynök gyakornok, akinek a főnöke azzal a férfival akarta eladatni a házat a stéggel együtt, akinek a fia meg nem értett művészlélek, és emiatt belépett egy zenekarba, amit a két árva vezetett… A történet a jól megérdemelt happy enddel végződik.

A darabban több gyönyörű dal is elhangzik, amelyekért Böjthe Kata és Horváth Tamás „Zenei közreműködés” különdíjat zsebelhetett be a díjkiosztón. Öröm volt nézni a vidám játszókat, ahogy hatalmas játékkedvvel, egymásra figyelve munkálkodnak azon, hogy megmutassák nekünk az általuk kitalált történeteket, hiszen a csoport közösen alkotta meg a darabot, ezért is érdemelte ki a „Csoportos rendezés” különdíjat. Azok a jelenlévők, akik már nem foglalkoznak diákszínjátszással, miattuk újra kedvet kaptak ahhoz, hogy színpadra álljanak. Ezúton kívánok a csoportnak még sok-sok együtt töltött évet, és azt, hogy ez a lelkesedés, ami minden játszó szemében csillogott, soha ne tűnjön el!

Zene, kalapok, ünnep
Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium Kreatív Műhelye: Karácsonyi Ének

A mindenki által jól ismert Charles Dickens mű, a Karácsonyi Ének feldolgozását mutatta be a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium Kreatív Műhelye, akik első alkalommal vettek részt a Regionális Diákszínjátszó Fesztiválon. A Kreatív Műhely – ahogy az a csoport nevében is látható – takar a színjátszás mellett táncot, zenét és éneket is. Sokszínűségét élőben az előadás alatt is megcsillogtatta nekünk a csoport.

Amikor megláttam a zenekart, tudtam, hogy nem egy unalmas és megszokott Karácsonyi Éneket fogunk látni. A teremben csaknem teljesen sötét volt, amikor felcsendült az első dal (Kiscsillag: A pénz miatt). Felgyúltak a fények, néhány fiatalt láttunk beszélgetni, közülük tűnt ki a főszereplőnk: a zsugori, csak magára gondoló tanuló, aki gondosan tervezgeti a jövőjét, és be akarja biztosítani magát a tökéletes továbbtanuláshoz, ezzel félretiporva mindenkit. Társai ezt megelégelve kezébe adják a fent említett könyvet. A színpad ekkor kisebb változtatással átalakul Dickens főhősének az üzletévé, miközben megszólal az Abba ismert slágere, a Money, Money, Money magyar változata.

A szereplők eltűnnek, helyettük a férfiakat kalapok mozgásával, míg a nőket csipkézett esernyőkkel jelenítik meg a játszók. A tárgyak a státuszok szemléltetését is szolgálták: akinek a kalapja magasabbra emelkedett, az fölé volt rendelve a másik szereplőnek. Főszereplőnk (kalapja) elmondja a véleményét a karácsonyról, visszautasítja a karácsonyi vacsorameghívást, elküldi az adományt gyűjtő hölgyek esernyőjét, majd még az alkalmazottjától is elvárja, hogy az ünnep alatt dolgozzon. Ismét egy dal kezdődik (Piramis: Többet ér), miközben a főhős elalszik, és megjelenik előtte a Karácsony Angyala egy fehér koszorú képében. Elkalauzolja őt a múltba, a jelenbe, és a jövőbe is. Az utazás során főhősünk figyelemmel kíséri, ahogy a szerettei egymást szórakoztatva gúnyolják őt; látja, ahogy arról beszélgetnek, Kicsi Tim belehalhat a betegségébe; majd szembesül az utolsó képpel: egy koporsóval, melynek tetején az ő neve van.

Utazásai során elhangzik a Jingle Bells, a Mennyből az angyal és a We Wish You a Merry Christmas című dal is. Végül az öregember rájön, hogy a karácsonyt és a szeretteit is meg kell becsülni, ha nem akarja, hogy úgy emlékezzenek rá, mint az öreg goromba férfira. Visszatér a jelenbe, majd boldog karácsonyt kíván mindenkinek. Ezután a terem visszaalakul a fiatalok szobájává, ahol látjuk, hogy a fiú épp befejezi a könyvet. Megérti, miért is kellett neki ezt elolvasni, és rájön, ő teljesen úgy viselkedik, mint Dickens főszereplője. A változás útjára akar lépni. Először csak kis gesztusokkal: mosolyog mindenkire, és ajándék szaloncukrot osztogat. Eljutva a végkifejlethez felhangzik az utolsó dal (All I Want For Christmas Is You), és mikulásruhában táncoló lányok jelennek meg.

A Karácsonyi ének egy remek zenés feldolgozását láthattuk; a játszók annak ellenére, hogy ismeretlen és nagyobb közönség előtt léptek fel, mint amit eddig megszoktak, feszültségmentesen, bátran és erős színpadi jelenléttel játszották végig az egész darabot. Remélem, nem most utoljára láttuk őket a Regionális Fesztiválon.

Labanc Dániel
Fotók: Már Bálint