A művészi grafika műfaja a 19. század végén született újjá. A különböző grafikai műfajok – a rézmetszet, a rézkarc, a fametszet, vagy a 18. század végétől a kőnyomat – több évszázadon keresztül elsősorban az ismert festmények reprodukálását, portrék, tájképek sokszorosítását szolgálták, azonban nem a festők, hanem főként ügyes mesterek készítésében. Csupán a 19. század végén fedezték fel a művészek a grafikai technikák sokszínűségét, lehetőségeit, hogy aztán – megérdemelten – a művészi kifejezés szolgálatába állítsák azokat.

Olgyai Viktor München elismert grafikusaként 1906-ban tért haza, hogy a Mintarajziskolában, a Magyar Képzőművészeti Egyetem elődjében grafikai szaktanfolyamot alapítson. A grafikai műhelyben mélynyomást (rézkarcot, foltmaratást, borzolást, hidegtű-technikát), magasnyomást (linóleummetszést) és síknyomást (kőnyomást, vagyis litográfiát) oktatott, maga is mindhárom technikában alkotott. Az ő tanári, pedagógusi tevékenységének köszönhetően 1906 után nagy számban kezdtek fiatal művészek foglalkozni a grafikával. Tanítványai között olyan, később grafikusként elismerést szerzett művészek voltak, mint Tichy Gyula, Tichy Kálmán, Kozma Lajos, Krón Jenő, Zádor István, Prihoda István; olyan festők, mint Tipary Dezső, Dobrovits Péter, Vida Árpád; valamint olyan hallgatók is, akik csupán diákkorukban, néhány évig kísérleteztek a grafikai technikákkal (Angyal Géza, Márton Ferenc, Ürmös Péter, Dienes János).

A 20. század elejének markáns stílusában alkotott grafikai lapok megejtően szépek, vonzzák a szemet, újrafelfedezésük lehetőséget nyújt a látogatók számára, hogy megismerkedjenek a különböző grafikai technikákkal, és egyben képet alkossanak a magyar művészi grafika kialakulásáról és annak magas színvonaláról. Olgyai Viktor és tanítványainak (1906-1914) kiállítása augusztus 31-ig tekinthető meg a Napóleon-házban (Győr, Király u. 4.) hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig.
 

Fotók: Csendes Richárd

Fotógaléria: A művészi grafika születése

57 kép