Márai Sándor 1923-ban feleségül vette Matzner Ilonát, Párizsba költöztek, innen is rendszeresen írt német lapokba. 1925-ben megindult az Újság című napilap, leggyakrabban itt jelentek meg írásai; mint a lap párizsi levelezője küldte tudósításait, majd a polgári liberális szellemiség nagyhatású szószólója lett. 1926-ban lapjának megbízásából hosszabb közel-keleti útra indult, élményeiből született az Istenek nyomában című útirajz.

1930-ban megjelent A zendülők első kötete. 1933-ban lapja Berlinbe küldte, itt nyomon követte Hitler hatalomra jutását. 1934-ben látott napvilágot az Egy polgár vallomásainak 1. kötete, amellyel egyszeriben a próza élvonalába került. Ekkor kötött szerződést a Révai Kiadóval, emigrációjáig itt jelentek meg művei és korábbi köteteinek újrakiadásai.

1935-ben találkozott Thomas Mann-nal Budapesten, és megjelent az Egy polgár vallomásai második kötete. Júniusban elkobozták a regényt. 1938-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett, majd 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1939. február 28-án megszületett fia, Kristóf Géza Gábor, néhány héttel később azonban a gyerek meghalt vérzékenységben. Halála Márait mélyen megviselte, állítólag hónapokig meg sem szólalt a tragédia után. Később az Egy kisgyermek halálára című versében próbált gyászával szembenézni.

1944. március 19-én a német csapatok magyarországi megszállása után Leányfalura költözött, itt fejezte be a Napló első kötetét. 1945 februárjában Mikó utcai otthona teljesen elpusztult. 1945-46-ban hosszabb európai utazást tett. 1948-ban feleségével és fogadott fiával, Babócsay Jánossal Svájcba, majd Olaszországba utazott. 1952-ben New Yorkban telepedett le, és 1957-ben amerikai állampolgár lett.

Az 1956-os magyar forradalmat mindvégig figyelemmel kísérte: a Szabad Európa Rádióban külön sorozatot szenteltek az események elemzésére. A forradalom leverése után nem ment egyenesen vissza New Yorkba, útba ejtette Olaszországot, ahol megpróbált közbenjárni XII. Pius pápánál a magyar helyzet rendezése érdekében. 1967-ben visszaköltözött Európába, Nápolyhoz közel.

1980. május 6-án ismét, ezúttal végleg az Egyesült Államokba költözött, a kaliforniai San Diegóba. Ezzel Olaszországnak és vele együtt Európának is végleg búcsút intett. Utolsó, még életében megjelenő feljegyzéseit tartalmazó könyve az 1985-ben napvilágot látott, s már említett Napló 1976-1983 sorai: „Számomra ezek a jegyzetek pótolják az elmúlt 40 évben a publicisztikát, a kapcsolatot a mindennapos valósággal.”

Márai Sándor életének hátralévő évei az öregedés visszavonhatatlansága, a veszteség átélése körül zajlottak. Befejezte korábban elkezdett művét, a Szívszerelem című regényt, melyet „krimi”-ként említett. Odaadóan ápolta félig vak feleségét: „Nem tudom, meddig bírom erővel, de utolsó pillanatig szeretnék vele lenni, segíteni, ápolni.” Felesége földi maradványait az óceánba szórták.

1987-ben már szinte remete módjára, magányossága és előrehaladott rákbetegsége miatt mély depresszióban élt. Látogatókat már alig fogadott. A testi megpróbáltatásokat erős lelki fájdalom is követte, amikor nevelt fia, János meghalt. Fia halálát igazi támadásnak fogta fel.

1988-ban többen (MTA, Írók Szövetsége) is megkeresték műveinek újrakiadása ügyében, ő ezt rendre visszautasította. Felmerült benne a hazatérés gondolata, azonban orvosai nem ajánlották az utazást. 1989. január 15-én kézírással írta meg utolsó naplóbejegyzését: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.”. Végül 1989. február 21-én egy pisztolylövéssel tett pontot életére. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.

Márai után három lányunoka maradt: Lisa, Sarah és Jennifer Márai, akik az Egyesült Államokban élnek. Mivel unokáit nem tanították meg magyarul, soha nem tudták megérteni nagyapjuk életművét.

Márai Sándort ma már az őt megillető helyen, a 20. századi európai irodalom egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon külföldön és hazájában egyaránt. Magyarországi elismertségének kialakításában meghatározó szerepet játszott műveinek nyugat-európai, különösen olasz és francia fogadtatása. Márai Sándor napjainkban reneszánszát éli: sorra filmesítik meg műveit, színházi darabjait pedig újra műsorra tűzik.

Nagy Mária

Forrás: Wikipédia, Tomaji Attila: Márai Sándor

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.