1918 vége felé Budapestre költözött, és beiratkozott a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára, majd 1919-ben magyar-német-latin szakra a bölcsészkaron, de tanulmányait abbahagyta. 1919-ben a Tanácsköztárság idején az Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Hivatal munkatársaként, a korábban – már Debrecenben – megismert Dienes László és Kőhalmi Béla titkáraként is dolgozott.

Szabó Lőrinc első verseivel Babits Mihálynál jelentkezett, akivel aztán baráti kapcsolatba került, s később, 1920-21-ben nála is lakott. 1920-tól másfél évig elsősorban alkalmi műfordításokból élt. 1921-ben megnősült, és feleségül vette Mikes Lajos lányát. A házassággal ő lett a családfenntartó, és rászakadt az értelmiségi nyomor. Állást vállalt az Est lapoknál, majd 1927-től a Pandora című lap főszerkesztője lett. 1928 és 1944 között az Új idők című hetilap munkatársa volt.

Az 1930-as évektől szoros kapcsolatba került a népi írók mozgalmával. 1932. január 16-án kapta meg első ízben a Baumgarten-díjat. 1934-ben megjelent Válogatott Verseinek első gyűjteménye a debreceni Uj Irók sorozatban Juhász Géza és Kardos László szerkesztésében. Február 1-jén (1936. április 10-ig) Zilahy Lajos vette át a Magyarország szerkesztését, Szabó Lőrinc pedig segédszerkesztőként a lap egyik vezetője lett. 1935-ben az Új Szellemi Front képviselőjeként részt vett a Gömbös Gyula kezdeményezte találkozón.

1937. január 18-án másodízben részesült Baumgarten-díjban. Február 2-i tagválasztó közgyűlésén a Kisfaludy Társaság a tagjai közé választotta, székfoglalóját – Kosztolányi Dezsőről szóló előadását – november 3-án tartotta az Akadémia épületében. Március 15-én részt vett a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Márciusi Front alakuló nagygyűlésén.

A második világháború idején jobboldali politikai nézeteinek adott hangot, 1940-től többször is behívták katonai szolgálatra. 1943-ban a Képes Tábori újság című lap társszerkesztője volt. 1944. január 18-án harmadízben tüntették ki Baumgarten-díjjal, ugyanakkor elnyerte az Irodalompártoló Társaság díját is, az elismerésekkel járó pénz pedig lehetővé tette számára, hogy berendezze könyvtárszobáját. 1944. december 31-én Szabó Lőrincet, fiát és vejét egy – egész Pasarétre kiterjedő, minden férfi lakost érintő – szovjet katonai ellenőrzés során elhurcolták, s Budakeszire szállították; a költő fiával együtt másnap hazatérhetett, vejét azonban hadifogolyként visszatartották, s csak 1948 karácsonyára szabadult.

1945. május 8-ig három alkalommal töltött néhány napot rendőrségi őrizetben, egy ideig rendőri felügyelet alatt állt. Két alkalommal állt igazolóbizottság előtt. Az Írók Szabadszervezete 1945. május hó 9-i igazolóbizottsági ülését követően a nyilvánosságtól fél évig tartó eltiltásra ítélték, de a határozat nem emelkedett érvényerőre, mivel az írói igazolási eljárásokat időközben megszüntették. Szeptember 25-én az újságírói működését vizsgáló igazolóbizottság feddéssel igazolta; az igazolási tárgyalásokon felolvasta Bírákhoz és barátokhoz címzett kétrészes védőbeszédét.

1946 és 1949 között a Válasz című folyóirat költői rovatának volt a szerkesztője, 1947-ben, tiltakozások ellenére az Írószövetség tagjai sorába választották. 1945 után csak műfordításokból élt, saját művei nem jelenhettek meg. 1950-ben súlyos csapásként élte meg nagy szerelme, Vékás Ödönné Kozáti Erzsébet halálát, aki öngyilkos lett. Ennek a nagy szerelemnek állít emléket a Huszonhatodik év című kötet 120 szonettje. Szerelme halála után sokat betegeskedett.

1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, 1957. március 15-én Kossuth-díjat kapott. Publikációs és anyagi helyzete rendeződött. 1957. október 3-án halt meg. Október 8-án, nagy állami tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben. Illyés Gyula az alábbi szavakkal búcsúzott tőle:

„Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudják, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében.”

Emlékezetét mi is őrizzük meg, vegyük le a polcról köteteit, és lapozzunk beléjük!

Nagy Mária

Forrás: wikipedia.hu, Új magyar életrajzi lexikon

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.