1964-ig a Királyi Zeneakadémián folytatott zongora- és zenetörténeti tanulmányokat, majd elutasítva az atonális (hangnem nélküli) zenét, felhagyott egy időre a zeneszerzéssel, és inkább zenetudománnyal, zeneelméleti művek írásával és romániai népzenegyűjtéssel foglalkozott. 1968-ban Cornelius Cadew The Great Digest című munkájáról írt kritikájában használta először a minimalizmus fogalmát egy új zenei irányzatként, amelynek legjelentősebb képviselője Steve Reich és Philipp Glass lett.

Saját bevallása szerint Steve Reich Come out című műve csábította vissza a komponáláshoz. Librettót írt Harrison Birtwistle Down by the Greenwood Side című darabjához, majd a zeneszerző kérésére 18. századi velencei dalokat írt át Carlo Goldoni 1756-ban szerzett Il Campiello című színpadi produkciójának feldolgozásához. 1976-ban alakult meg a Campiello Band – „a leghangosabb, elektromos erősítés nélküli utcai zenekar” –, amely egyaránt alkalmazott régi és modern hangszereket a koncertjein. Célja az volt, hogy elektromos erősítés nélkül a lehető leghangosabban zenéljenek. A Goldoni-bemutató sikere után a zenésztársulat együtt maradt, és az alapító nevét felvéve Michael Nyman Band néven a mai napig aktívan zenélnek.

Ezekben az években már gyakran kapott megbízást filmes munkákra is, legnagyobb sikereit a filmzenéknek köszönheti. Peter Greenaway (A rajzoló szerződése; A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője; Prospero könyvei; 6 nap, 6 éjszaka) és Jane Campion (Zongoralecke) alkotótársaként új filmzenei stílust teremtett. Stiláris értelemben koncertzenéje és filmzenéje között nincs lényeges különbség. Több alkalommal is kapott Golden Globe-jelölést a legjobb eredeti filmzene kategóriában.(1994 – Zongoralecke; 1998 – Gattaca; 2000 – Egy kapcsolat vége). Írásai közül kiemelkedik egy 1974-ben kiadott könyv (Experimental Music: Cage and Beyond), amelyben John Cage a kortárs zenére tett hatását elemzi.

Michael Nyman zenei sokoldalúságát mutatja, hogy tagja volt a hetvenes években játszó híres-hírhedt Portsmouth Sinfonia társulatnak, amely rock- és popklasszikusokra írt variációkat. Később alapított egy hasonló zenekart Foster’s Social Orchestra néven. Ez a formáció Stephen Foster (1826-1864) zenéjére alapozta a tevékenységét, akit az amerikai zene atyjaként is emlegetnek, hisz többek között közel 200 dalt írt, amelyek egy része 150 év elteltével is ismerős sokak számára (Oh! Susanna; Old Black Joe).

2005-ben saját lemezkiadót hozott létre (MN Records), hogy műveit más kiadóktól függetlenül jelentethesse meg. 2008-ban megkapta II. Erzsébettől a brit birodalmi rend parancsnoki fokozatát (CBE). 2014-ben mutatták be az I. világháború kitörésének évfordulójára írt legújabb művét, műfaját tekintve mozi-koncertnek nevezhető alkotását War Work címmel. A komponista egy rendkívül kifejező, expresszív, elsősorban az érzékekre, érzelmekre ható, sokkoló és nyugtalanító alkotást hozott létre. A többek között Budapesten is bemutatott produkcióban Nyman előadóként is részt vett.

Eddig közel 80 CD-felvétele jelent meg. Nehéz olyan hangszercsoportot vagy zenei formát találni, amelyre Nyman ne írt volna műveket. A kortárs minimalista zene, az opera, a pop- és az etnikus zene egyaránt forrásául szolgált, így művészete messze túlmutat a merev műfaji határokon.

Egy budapesti fellépésekor készült riportban bevallotta, szeret gyűjteni buszjegyeket, cipőket, laptopokat, könyveket, amiket aztán nem olvas el, cédéket, amiket aztán nem hallgat meg. Koncertjein a zongoránál ülve vezényel, onnan szeret irányítani. A kották szanaszét hevernek a zongora tetején. Saját látványvilágát érzékelteti Sublime (Fenséges) című fotóalbuma. Ebben koncertjei helyszínein készített fotókon vagy a belőlük kreált fény- és színkompozíciókon keresztül elmélkedik a világról.

A Nyman-zene elemi hatásával kapcsolatban a walesi származású énekesnő, Hilary Summers megjegyzése a legtalálóbb: „kizárólag a fürdőszobámban és Michael Nyman műveiben érezhetem magam rocksztárnak. Húsz éve a rajongója vagyok, s ha egyetlen CD-t vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor a Musique á Grand Vitesse (MGV) című zenekari darabjának felvételét csomagolnám be.”

Michael Nyman idén március 23-án töltötte be 70. életévét, továbbra is aktív komponistaként tevékenykedik.

Juhászné Lukács Mária

Források: wikipedia.hu; fidelio.hu; metro.hu; Muzsika folyóirat

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.