Tracy Letts Pulitzer-díjas színdarabja blindre hálás anyagnak tűnik a filmvásznon: tragikus szituáció, markáns karakterek, kibogozásra váró viszonyrendszer, oda-vissza ható fejlődéstörténet. És én mégsem éreztem a vasmacskát. Sem kívül (nyomást az elmémen), sem pedig belül (lefelé húzást a szívemen-lelkemen). Mert a nagy család – sok eltemetett csont(váz) karakterisztikája mentén építkező történeteknek, ha nem tényleg betegesen szélsőséges témákat feszegetnek (amely azonban amúgy is erősen „igényszint”-függő), valahol megvan a matematikai szabályszerűségük. Úgy értem, a szülők-gyerekek-járulékos rokonok tömegében valakit biztosan jobban szerettek, mint a másikat; valakit biztos megcsaltak és balkézen nemzettek; valaki ellen biztosan elkövettek erőszakot és elítélendő nevelési módszereket alkalmaztak rajta; valaki biztosan lelki-, szellemi-, függőbeteg. És így tovább. A titok (illetve a minőség) nyitja, hogy a dialógusok jól legyenek keverve, a karakterek olyan típusokat hordozzanak, hogy hiteles és autentikus konfliktusforrásokat jelentsenek egymás számára, az érzelmek valóságos pályákat fussanak be, a cselekményív haladjon valahová, és legyen valami, VALAMI az egész sztori szövetében, amely magához bilincsel.

A mozifilmes téren majdhogynem kezdő John Wells (a The Company Men nem volt rossz) dirigálásában nagyvászonra került színdarab szinte minden felsorolt elemet, eszközt és dramaturgiai fogást jól kezel, valami átütő mégis hiányzik. Talán a bődületes augusztusi hőség teszi, talán a kötelezőre állított drámaiság-érzés nyomása, az a VALAMI nekem mégis hiányzik. Az, hogy Meryl Streep minden idők egyik (ha nem a) legnagyobb színésznője, aki egyetlen arcrángás vagy félmondat után Oscar-t érdemelne, vitán felüli. És hogy Julia Roberts szintén zseniális, az is. De gyomorszaggató és megrázó lelkiség mégsem telepszik az avítt bútorokra. Külön kvízkérdés lehetne amúgy, a nagy családi étkezéskor (amely talán a legbravúrosabb és legütvevágósabb jelenetsora a filmnek) hány Oscar-díjat és -jelölést ültettek egy asztalhoz. Mert az nem volt semmi. Az Augusztus Oklahomában viszont ereje teljességében is „csak” egy jó, ám nem rendkívüli és egyedülálló dráma. Súlya megfelelően hatásos, de a vasmacskát nem nála/velem fogom az ölembe venni.

2013, amerikai, 121 perc
rendező: John Wells
forgatókönyvíró: saját színdarabjából Tracy Letts
szereplők: Meryl Streep, Sam Shepard, Julia Roberts, Juliette Lewis, Julianne Nicholson,
Misty Upham, Benedict Cumberbatch, Chris Cooper, Ewan McGregor, Abigail Breslin, Dermot Mulroney

Szilvási Krisztián