10 dolog vagy kevesebb – de ha rajtam múlik, sokkal, de sokkal több. Amelyet Morgan Freemanről örökre magammal vinnék. Mert a Szerepszemle lázában is hihetetlen természetességgel vonul végig a filmkockákon, hogy a spanyol bevándorló szépséget állásinterjúra készítse fel. Az igazi életre, miközben a sajátjában már jócskán – és kissé elfeledetten is – tapos. Brad Silberling nem akart nagyot mondani, olyat lódítani, amilyet Hollywood szemérmetlenül úgy tesz meg, hogy a nézők elhiggyék. Még ha többnyire üresen is szól. Egyszerűen csak felzavart a filmvászonra két teljesen különböző karaktert, hogy tegyék tisztába egymás perceit-óráit, és míg egyikük lépne, de bizonytalan, másikuk visszatalálna, ha igazán akarna.

A vége persze nyitott end, semmi hep(py)ciáskodás, mert nem nagyot kell tudni mondani, hanem kisebbet, de igazibbat. Sosem szerettem a jutalomjáték kifejezést, de itt most tényleg ez zajlik; ki hinné, hogy a gyönyörű Paz Vega ennyire jól képes mutatni Freeman oldalán? Illetve fordítva, bár a titok nyitja éppen ott rejtezik, hogy ki-ki a másikra néz őszinte hittel és csodálattal, a néző pedig sajnálja a 75 perc végén, hogy rokonszenvének alanyai nem kocsikáznak vele tovább. S még ha nekünk a hátsó ülés is jut, a bőrdzsekibe és selymes blúzba öltöztetett két vállpár teljes mellkasával fordul felénk. Egyszerű film két nagyszerű színésszel, kortól függetlenül az élet tartalmas kezdetét sugárzó sugalmazással. Bár nekem se kellene többet beállnom a pénztárgép mögé…

2006, amerikai, 82 perc
rendező: Brad Silberling
forgatókönyvíró: Brad Silberling
szereplők: Morgan Freeman, Paz Vega, Jonah Hill, Bobby Cannavale, Anne Dudek

Szilvási Krisztián