Afrika: elrémítő törzsi háborús képsorok, éhínség, gyarmati múlt, szegénység – ehhez hasonló információkkal sokkolja a média az európai otthonában békésen ücsörgő, kólát iszogató tévénézőt, aki a látottak alapján alakítja ki elmarasztaló, netán lesajnáló észrevételeit a fekete kontinensről. Pedig... Azon keveseknek, akik az Európától távol lévő kontinenssel utazásaik révén közvetlen ismeretséget szereznek, egy egészen másik világ tárul fel. Afrika számos magaskultúrájú államnak adott otthont a múltban, ezek vagy az európaiak gyarmatosításainak estek áldozatul, vagy még a korábbi hódítók semmisítették meg őket. Azonban a fekete kontinens ugyanakkor mégis rendkívül sokszínű, gazdag folklór birtokosa maradt, amelyet megcsodál az utazó, ihletést kap tőle a művész, mindezt pedig ritmikus zenéjük, szíveket dobogtató táncuk vonja glóriába. Az ott élő milliónyi mikroközösség eltérő hagyományaikkal, szokásrendszerükkel a világ- és törzsi vallások gyűjtőhelye.

A megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubjában március 5-én lezajlott délutánon Szilasi Ildikó volt a vendég, aki a Kultúrafrika Alapítvány képviseletében rukkolt elő egy Ghánáról, Szenegálról és Kongóról szóló műsoros esttel: a programban előadás, népi zene és vásár egyaránt szerepeltek. Az előadó a tudományos kutatást ötvözte az ismeretterjesztéssel, amelyek már-már kultúrdiplomáciai jelleget öltöttek, hiszen az alapítvány tevékenységi területei közé vásárok szervezése, az afrikai termékek, kultúrjavak népszerűsítése, a tudományos érdeklődés felkarolása, a témával kapcsolatos szakdolgozatok, konzultációk segítése mind-mind beletartoznak.

Az est folyamán valódi Afrika költözött a teljesen megtelt klubhelyiségbe, ahol végig egyáltalán nem lanyhuló érdeklődés, feszült figyelem irányult a szereplőkre. Az előadás folyamán a látogatók szakíthattak a sztereotip és negatív Afrika-képpel, és egy színes világ tárult fel előttük azzal együtt, hogy átragadt rájuk az afrikai derű, az emberek közvetlensége, kreativitása.

Az afrikai hiedelemvilág az európai ember számára egzotikus, igazi kuriózum, hiszen az ott élők gyakran a szellemekben hisznek. Egy cölöpökre épült falu népessége például azért nem szándékozik nehezen megközelíthető környezetét lakályosabbra cserélni, mert – hite szerint – az egyik cölöpépítmény a falu védőszellemének lakhelye. Ahhoz, hogy középfokú oktatásban részesülhessenek, a tanulóknak többórás csónakutat kell megtenniük. Különös szokásra bukkantak egy másik közösség életében: az ottaniak durva, zsákszerű ruhát öltenek magukra, és vallási hagyományokból hamuban mosakodnak, miközben csodás tárgyak kerülnek ki a kezeik közül.

Talán meglepő módon az európai gyomor sem marad táplálék nélkül, az afrikai gasztronómia sokfélét és finomat kínál a burgonyától a tenger gyümölcsein keresztül egészen a trópusi gyümölcsök garmadájáig. A gyümölcsök üdítő- és szeszesitalok alapanyagául is szolgálnak. Az őskor világát idézik egyes varázsszertartások, melyeket a varázsló bódult állapotú transza kísér a transzcendentális szférával történő kapcsolattartás eszközeként. Északról délre haladva eltérő vallási térségekbe érkezünk. Északon a Magreb országai (Marokkó, Nyugat-Szahara, Algéria, Tunézia, Líbia) a középkori mohamedán hódítások eredményeként Allah-ban hisz, délebbre Krisztus hívei élnek, illetve nagy területen az animizmus az úr.

A mindennapos esők övének buja vegetációja gazdag állatvilág élőhelyéül szolgál – ez a madarak, majmok, ragadozók, növényevők birodalma. Az afrikai hangzásvilághoz az elefántok dübörgő vonulása, az ezerarcú madarak sokszólamú trillázása éppúgy hozzátartozik, mint a szavannák koronázatlan királyának, az oroszlánnak üvöltése, a hiénák hangja. A madárrezervátumok meglepetéseket kínálnak, pelikánokban, kormoránokban gyönyörködhetünk. Vízesések nyűgözik le a látogatót, a dzsungel lombkoronája fölött magasodó függőhídról szokatlan perspektívából nyílik a turisták számára letekintés a tájra. Biztonság szempontjából Ghána és Szenegál kifejezetten jó, Kongóban azonban már nem árt az óvatosság.

Afrika több száz kilométeres érintetlen tengerpartot mondhat magáénak, amely egyedülálló lehetőség a jövendő idegenforgalom számára. Napjainkban az ipari civilizáció már nagyban a nyugati civilizáció határain túl van; Afrika viszonylag lassan mozdul, de bízni lehet abban, hogy itt is lesz áttörés, és a távolabbi jövőben átalakul a kontinensről fennálló vélemény, száműzve lesz a szegénység, a járványok, valamint az elmaradott infrastruktúra.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina

Fotógaléria: Előadás, tánc, zene Afrikáról a megyei könyvtárban

30 kép