A mindenség elmélete

Filmkritika

Életrajzi film készült Stephen Hawkingról, a brit asztrofizikusról, aki a világ egyik legolvasottabb és legnépszerűbb kortárs tudósa. Az alkotás a Cambridge-i Egyetemen töltött éveitől mutatja be Hawking történetét. Ekkor kezdi el megszerezni doktori fokozatát. És ekkor találkozik egy gyönyörű bölcsészlánnyal, Jane Wilde-dal. De alighogy rátalál a szerelemre, máris súlyos próba elé állítja a sors...

Ugyanis a 21 éves fiatalember megrázó diagnózissal kénytelen szembesülni: amiotrófiás laterálszklerózis (ALS), vagyis motoros neuronbetegség támadta meg végtagjait, amely fokozatosan korlátozni fogja beszédében és mozgásában is. Az orvosok két évet jósolnak a teljes leépülésig és a halálig.

A film a tragikus fordulópontot bemutatva, belerántja a nézőt Hawking küzdelmének történetébe, melyben házassága központi szerepet játszik. Mert Jane, a súlyos betegséggel dacolva, hozzámegy feleségül, és példásan végigkíséri és segíti a tudós életét évtizedeken át. A megható jeleneteket látva a néző átérezheti azt az emberfeletti harcot, melyet a fiatal pár vív. És ez nagymértékben köszönhető a két fiatal színésznek, az Oscar-díjat is kiérdemelt Eddie Redmayne-nek (Stephen Hawking) és Felicity Jones-nak (Jane Hawking), akik nagy gonddal és átéléssel formálják meg a főszerepeket.

Bizonyára nehéz még élő emberekről filmet készíteni. Többen azzal vádolják a forgatókönyvet, hogy túlságosan finomkodva nyúl a témához. Valószínűleg lehet néhány kompromisszum a háttérben. Talán ez is az oka, hogy a legjobb szándékok ellenére a film után hiányérzet marad az egyik leglényegesebb szempontból. Mert nem ismerjük meg Stephen Hawking legmélyebb gondolatait, erőt adó belső motivációit, melyek képessé tették fizikai korlátainak legyőzésére. Nem igazán ismerjük meg a tudós belső univerzumát.

A középpontba állított házasság, majd a váláshoz vezető események bemutatása szintén kérdéseket vethetnek fel. Vajon pontosan mit akart mindezzel közölni a rendező? Látunk egy önfeláldozó feleséget, és egy más módon, de szintén önfeláldozó férjet. A mindenség elmélete egyszerre sugallja, hogy a szerelem legyőz minden akadályt és örökké tart. Ugyanakkor azt is, hogy emberként tökéletlenek vagyunk, és hogy az idő, a nehézségek felőrlik a hűséget.

Összességében nagyon érdekes, de némileg ellentmondásos alkotás született, melyben nem sikerült felfedezni egységes művészi koncepciót. Értéke, hogy empátiát ébreszt a nézőkben, és talán más fénybe helyezi a saját gondjaikat. Ám egy tudós életrajzi filmjében érdemes lenne megmutatni azokat a hajtóerőket, melyek naggyá teszik őt a szemünkben. Ezzel mindenki gazdagabbá válhat és inspirálódhat, hogy maga is keresse a válaszokat a világegyetem rejtélyeire.

Idézetek Stephen Hawkingtól:
„A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.”
„Még ha fel is fedeznek a jövőben valamilyen más elméletet, akkor sem hiszem, hogy az időutazás bármikor is megvalósulhat. Ha megvalósulhatna, akkor mostanra már elözönlöttek volna bennünket a jövőből érkezett turisták.”
„Észrevettem, hogy még azok az emberek is, akik azt állítják, hogy minden előre elrendeltetett, és azon semmit nem változtathatunk, körülnéznek, mielőtt átmennének az úttesten.”
„Fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a természettudományok alapvető kérdéseivel, mert csak így hozhatnak megfontolt döntéseket a tudomány és a technika eredményeivel egyre jobban átszőtt világunkban.”
„Ha meglegyint a közeli halál szele, akkor rájössz, hogy érdemes élni, és sok mindent meg akarsz még tenni az életben.”

Szabados Éva

2015.03.09