Hogyan merült föl a kiállítás ötlete?
Borbély Károly: Kollégáimmal együtt jól ismerjük Lakatos Gy. László művészetét. A Cziráki terem fő koncepciója, hogy olyan kiállításokat szervezünk, amelyek a művészeti nevelés ügyét szolgálják. Egyrészt bemutatjuk a tehetséges hallgatók alkotásait, másrészt például az Apáczai napok keretében a művésztanárok munkáit. Van egy alkotótáborunk, amely már nagyon régi hagyomány, és annak a munkái is helyet kapnak nálunk. Ezenkívül megismertetjük azoknak a nagyrabecsült képzőművészeknek az alkotásait, akik a hallgatók szemléletének formálásában döntő szerepet tudnak játszani. Így jött az ötlet, hogy Lakatos Gy. Lászlót meghívjuk.

Az  Apáczai Karrier Iroda milyen módon vesz részt a kiállításban?
Csurák Erzsébet: Nagyon fontosnak érzem, hogy jobban bekerüljünk a város vérkeringésébe, megmutatva, hogy az Apáczai Csere János Kar milyen kulturális missziót tud teljesíteni a városban. Az a minőség és tartalom, ami itt évek óta képviselteti magát, azok a nagyszerű művészek, akik megjelennek nálunk, megérdemlik, hogy hírt adjunk róluk. Ebben a népszerűsítésben vesz részt az iroda. Szeretnénk tudatosítani, hogy a város művészeti életéhez szervesen kapcsolódunk, hogy itt nagyon komoly kiállítások vannak. A Cziráki Lajos terem egy nagyon igényes kiállítótér, különleges aurával és technikai lehetőségekkel.

Borbély Károly: Szeretném megemlíteni, hogy a város egyik legszebb kiállítótereként tartják számon, mely az utóbbi két évben a Magyar Festészet Napja (október 18.) nevű országos fesztivál regionális bázisává vált.

Csurák Erzsébet: Az AKI (Apáczai Karrier Iroda) célja kettős, mert a hallgatók számára is igyekszünk népszerűsíteni a kiállítótér programjait, hiszen itt példaértékű életpályákat és új utakat ismerhetnek meg. Másrészt a város, a média felé is közvetítjük az eseményeinket, hiszen ez egy nyitott galéria. Lakatos Gy. László egy etalon a városban, a design területén olyan friss dolgokat tud megmutatni, melyek mindenképpen inspirálók lehetnek bárkinek, aki megnézi.

Mit szólt a felkéréshez?
Lakatos Gy. László: A felkérés megtisztelő számomra. Baráti beszélgetésben merült föl a meghívás ötlete, hiszen gyakran megfordulok itt művésztársaim, például Kustán Melinda textilművész kiállítása kapcsán. Szépen egyben van a 70 éves születésnapomra készült anyagom, amelyből a Múzeumházban volt kiállítás 2013-ban, könyvek, prospektusok, plakátok. És azóta is elkészült néhány munka.

Mit szeretne átadni a hallgatóknak és az érdeklődőknek?
Lakatos Gy. László: Egy kis tipográfiai játékot szeretnék mutatni nekik. Amióta bejött a számítógép, a grafikusi munka hihetetlenül bornírttá vált. A Borbély Károlytól kapott lehetőséggel élve, szeretném megismertetni a látogatókkal a városhoz, megyéhez fűződő vagy országos munkáimat, az ipar, a kereskedelem számára készített prospektusaimat. Valamint a Győri Baletthez kapcsolódó anyagaimból néhány mintát, melyek mintegy harminc évet ölelnek fel. Helyet kapnak majd a tárlaton a Győri Baletthez, a Győri Nyárhoz és a Győri Könyvszalonhoz kapcsolódó hat-nyolc méteres installációk makettjei is. Például a könyvtorony. Ezekkel azt szeretném szemléltetni a hallgatók felé, hogy ki lehet lépni a megszokott keretekből. Mindenbe kellene esztétikát beletenni, szépen megoldani a témát, hogy jó legyen ránézni. Meghatározó a szín, a betű, mert a betű az egy csoda. Az egyik legszebb dolog az alkalmazott művészetben. A betűnek lelke van, lírája van. Azt tudni kell, hogy egy vershez vagy egy tankönyvhöz milyen betűt alkalmaznék szívesen. Nem véletlen, hogy most már ezerféle betűtípus van. De az sem véletlen, hogy mindig visszanyúlunk a római alapokhoz a tisztességes rendszer miatt.
Még egyszer szeretném kifejezni, hogy számomra megtiszteltetés, hogy ebbe a nagyszerű térbe, amelyben fény van, és amit ajánlok mindenkinek, meghívást kaptam. Az üzenetem pedig, amely a plakáton is olvasható lesz: „A nap mosoly nélkül elvesztegetett nap volt.” (Chaplin)
Mert jó hangulat nélkül, savanyú arccal nem lehet beülni egy színházi előadásra, egy hangversenyre, egy kiállításra sem lehet elmenni. Meg kell becsülni a dolgokat. És ha annyit át tudok adni, hogy bármihez fog az ember, mindenben meg kell keresni a benne rejlő esztétikát, akkor már megérte. Meg kell tanulni látni, mögé látni a dolgoknak. Ha mindehhez példát tudok nyújtani a munkáimmal, már nyert ügyem van.

Borbély Károly: Úgy gondolom, a kiállítás legnagyobb tanulsága az lehet, hogy a mostani nemzedékek letisztultságot, művészi alázatot és igényességet láthatnak. Napjainkban minden nagyon felpörgött. Hadarva beszélnek a médiában, és nagyon sok a vizuális szemét. Lehet, hogy sürget a megrendelő, nem tudom. Az a fajta tisztességes hozzáállás a művészethez, az a mívesség, amit Lakatos Gy. László képvisel, általában hiányzik. A művésznek nyilván minden egyes helyzetben ki kell állni ezek mellett az értékek mellett, meg kell védeni őket a felgyorsultsággal szemben.

A  Töredékek – Logotípiák, könyvek, plakátok, prospektusok, kiállítások című tárlat február 18-ig tekinthető meg a NYME AK Cziráki Lajos kiállítóterében (Győr, Liszt F. u. 42. II. emelet – lifttel megközelíthető).

Szabados Éva