A szegedi származású Savanya István – aki az 1980-as években hagyta el Magyarországot, hogy némi kalandozás után végül Kanadában telepedjen le feleségével – némileg győri kötődéssel is rendelkezik: hazai és nemzetközi elismerések mellett 2008-ban ő kapta az I. Győri Internetvers Fesztivál Hagyományteremtő díját. Immár negyed évszázada tanítanak angolt a Bow Valley College-ban, mindemellett pedig Savanya István magyar kulturális rendezvényeket szervez – elsősorban a Calgary-ban élő magyar közösségnek – és verseket ír, amelyeket megzenésítve ad elő.

A könyvheti színpadon összesen öt különböző fajtájú és méretű gitárt különböztethettünk meg a fellépés alatt, amelyeknek igazi mestere Savanya István, aki 15 évesen kezdett gitározni, hogy aztán még sokféle húros- és fúvós hangszeren megtanuljon játszani. A megszólaltatott, döntően lírai hangvételű, „tábortűz-hangulatot” keltő énekelt versek a szerző szerint „lebegő fénycsóvák, színárnyalatok a hétköznapok gomolygó szürkeségében”. A helyenként country-atmoszférát idéző dalokhoz meglepetésvendég is járt: a Bojtorján együttes frontembere, Pomázi Zoltán is beült zenélni a hangulatos kis koncertre. Savanya István természetes fesztelenséggel, de érzékelhető emocionális (meg)érintettséggel zenélt, és a könnyed kijelentés mögött, miszerint „nekem mindig ünnep, amikor itthon lehetek”, képtelenség volt vitatni az őszinteséget. A kulturális nagykövetszerepet felvállaló szerző szavait örömmel fogadhatta minden jelenlévő: „Most engem is hazahozott a csillagom”.

A tengerentúli dalok koncertje után került sor a könyvhét hivatalos megnyitójára, ahol dr. Somogyi Tivadar, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte a programsorozat résztvevőit, vendégeit és látogatóit. A hivatalos mondatok után Somogyi Tivadar arról beszélt, miért szereti a könyvet, mit jelent számára a könyv, miért tartja fontosnak a könyvet. Az emlékek visszanyúlása során említést tett az 1970-es évek könyvünnepeiről, ahol a költők antológiái, a novellisták gyűjteményei megjelenésekor a témákban már érezni lehetett a könyv szabadságát. Aztán „jött a rádió, temették a könyvet; jött a televízió, temették a könyvet; jött a mozi, temették a könyvet; itt az Internet, temetik a könyvet, de meggyőződésem, hogy a könyvet nem kell eltemetni, mert a könyv, az irodalom és a könyv által adott tudás örökké él”.

Kitért arra is, hogy az Ünnepi Könyvhéthez immár 13. alkalommal csatlakoztak a Gyermekkönyvnapok: „Meggyőződésem, ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink fantáziavilága megmaradjon, hogy a gyerekeinknek képzelőerejük legyen, ahhoz igazából csakis a könyv kell.” Ehhez kapcsolódóan beszélt arról is, hogy a film, a tévé „kézbekapott” látványa miatt az embernek már nem kell (és nem is lehet) elképzelnie a főhőst és az eseményeket úgy, hogy egyúttal saját magát, elképzeléseit is belevetíti a történetbe. Somogyi Tivadar szilárd bizonyossággal jelentette ki, hogy „a könyv, bármi történik, élni fog”! S mivel a statisztikákat tekintve a Győrben eladott könyvek alapján megyeszékhelyünk az egyik „legolvasóbb” város az országban, zárásként csakis ennyit kívánhatott: „Éljék át azt az élményt, amelyet csak a könyv tud adni!”

A hivatalos megnyitó után Dévai Nagy Kamilla és a Krónikás Zenede fellépése következett. A „zenekar” mögött bástyaként álló Zenedét a Liszt- és Kazinczy-díjas énekes-gitáros előadóművész alapította majdnem halálos autóbalesete után, 1996 őszén, amelyről Dévai Nagy Kamilla büszkén mondhatja el, Európában az első énekes-gitáros előadóművész-képző intézmény. A 4 éves tanulmányi időt (majd a diplomakoncertet) magában foglaló iskola műfaját tekintve besorolhatatlan, alapítása óta minden állami támogatás nélkül működik. A díjak sorával rendelkező művésznő 34 nyelven énekel, és ezzel még ma is ő énekel a legtöbb nyelven a világon.

A vezérletével, valamint a 2 fiú és 2 lánynövendék közreműködésével adott könyvheti koncert tiszta szívvel szólt magyarságról, szeretetről, tavaszról, szerelemről, és teljes mértékben igazolta azt a beállítódást, amely szerint „krónikásnak” lenni nemcsak nagyszerű dolog, de egyben komoly felelősség is, hiszen meg kell tanulni és „hiánytalanul” művelni a legfontosabbat: adni. Dévai Nagy Kamilla a győri közönség előtt sem felejtette el világgá kiáltani személyes útvállalását: „Mentem házról házra / Országról országra / Mindig gyógyírt vinni / Mások bánatára. / Megyek még eztán is / – Égből jött feladat – / Osszam szét Köztetek / Egész önmagamat.”

A csütörtöki nyitónap harmadik, egyben utolsó szabadtéri koncertjén a győri Arrabona Ensemble együttese keltett megérdemelten tetszetős hangulatot. A 2010 nyarán alakult zenekar tagjai által végzett önálló és más területeken szerzett hangszeres tapasztalat ötvözeteként születhetett meg az az egyedi hangzásvilág, amely a tradicionális népzenei elemek továbbgondolása révén torkollott egyfajta latin stílusba, amelyet ők maguk latin jazz folk kategóriaként határoznak meg. Céljuk az ismert dallamok és szövegek átdolgozásával, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék a magyar népzenét, az átiratokkal dallamosabbá és színpadképessé varázsolván őket.

Az énekes Simon Borbála vezetésével felálló öttagú együttes (gitárok, ütős hangszerek, hegedű) valódi, messzire szálló fesztiválzenét csalt a sétálóutcára, ahol a keményebb és lágy dallamok erőteljes, ugyanakkor simogatóan lírai, latinos hangszerelésben szólaltak meg. A népi jellegű szövegek és a ritmus rettentően jóleső atmoszférával terítette be a hallgatóságot, amely a dinamikus dob- és gitárszóló kíséretében könnyed lüktetésű hangszínbe vonta a könyvek papírzörgésű, vonzóan tapintásra és olvasásra hívó seregszemléjét.

Szilvási Krisztián
Fotók: Tolnai Gáborné, Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Zenesorok és dallamok közé illesztett irodalom a 2014-es győri Ünnepi Könyvhéten

Tolnai Gáborné és Szilvási Krisztián fotói

29 kép