A színrevitel egy különleges összefogás eredménye: öt előadóművészeti szervezet (a Győri Nemzeti Színház, a Szentendrei Teátrum, a Szegedi Nemzeti Színház, a Budapesti Operettszínház és az Operettissima Non-profit Kft.) együttműködésében négy helyszínen mutatták be ugyanabban a rendezésben, díszletben és jelmezekben, néhány szereposztási változtatással, a helyi zenekar és kórus közreműködésével Rossini vígoperáját. Kerényi Miklós Gábor rendezését a győri színpadra Pányik Tamás és Magyar György játékmesterek alkalmazták.

1816-ban minden idők egyik legfantasztikusabb opera buffáját komponálta meg Rossini nem egészen három hét alatt. A sevillai borbély a második előadásától kezdve napjainkig levehetetlen az operaházak és a teátrumok műsoráról, köszönhetően a szórakoztató történetnek és a zenei humort sem nélkülöző muzsikának. Az opera cselekménye sem túl bonyolult: Rosinát gyámapja, Bartolo hét lakat alatt őrzi, mivel titokban arra készül, hogy ő maga vegye feleségül a fiatal lányt. Azonban Almaviva gróf beleszeret Rosinába, akinek egyszerű diákként, Lindoro álnéven kezd udvarolni. Ahhoz, hogy bejusson Bartolo házába és még közelebbi ismeretségbe kerülhessen a lánnyal, mindenféle átöltözésre van szüksége. A cselszövésben régi ismerőse, Figaro, a sevillai borbély segíti. Bartolo bizalmasa és támogatója a zenemester, Don Basilio, háztartását pedig Berta vezeti.

A mostani előadás egyik erőssége és Rossini zenéje mellett legfőbb humorforrása mindenképp a szövegkönyv új fordítása, amely Galambos Attila munkája. Manapság majd mindenhol eredeti nyelven adják elő az operákat, ha mégis a magyar nyelvű változatot viszik színre, a több évtizeddel ezelőtt készült irodalmi műfordításokat használják fel. Azonban ehhez az új előadásfolyamhoz Galambos Attila nagyon mai, hétköznapi nyelvhasználatunkat tükröző, szlenget sem nélkülöző szövegváltozatot készített. Ilyen kifejezések hangzanak el például, mint „zsír, király, kapitány a spanom, emberek most van gáz, na mi a pálya, virítsd a lóvét, én kihívom a yardot”, stb.

A szöveg és az előadás modernségét erősíti, hogy a jelmezek is, amelyek Rákay Tamás tervei alapján készültek, abszolút napjainkhoz illők. A díszlet, a Rosina rabságát szimbolizáló és erősítő rácsozat, Székely László munkája, amely Bartolo nappaliját, az emeleti szintre vezető lépcsőt, erkélyt, előkertet foglalja magában. A rendezés jól érvényesíti a szövegben és a zenében rejlő humort. Kihasználja a teljes nézőteret is, bizony olykor-olykor még a nézőket is bevonja a cselekménybe.

A február 3-i premier szereplői közül mindenképp ki kell emelni két fiatal, rendkívül tehetséges énekest. Balczó Péter tenorista Almaviva gróf nehéz szólamát hibátlanul adta elő, színészileg is brillírozott, a zenei tökéletesség mellett kiemelendő, hogy minden szavát lehetett érteni, és bizony a legfelső sorokban is hallatszott a hangja. Ahogy Kiss Andrásnak is, aki évei számát tekintve még messze van Dr. Bartolo életkorától, mindezek ellenére szenzációsan alakította és énekelte a féltékeny gyámapa szerepét. A rutinos Busa Tamásnak pedig egyedi ötletekkel és gegekkel sikerült megmutatnia Don Basilio énekmester „sokrétegűségét”. Figaroként Kendi Lajos, Rosinaként Kálnay Zsófia, Bertaként Lázin Beatrix járult hozzá a premier sikeréhez. Ének és szöveg nélkül, csak mozgással és arcjátékkal kellett Ambrosio szerepét eljátszania Eisenbacher Balázsnak, aki méltán aratta az est egyik legnagyobb sikerét. Természetesen meg kell említeni a színház kórusát is (karigazgató Balogh Eszter), akik ki tudja, hányadik alkalommal hozták a tőlük megszokott fantasztikus teljesítményt.

A sevillai borbély győri előadása színrevitelében, rendezésében és szövegében is modern, mindezek együtt igazolják, hogy az opera nem feltétlenül múzeumba való, ósdi műfaj. Egy opera bizony lehet nagyon modern, nagyon mai és nagyon vicces is, amelyen jól lehet szórakozni. A sevillai borbély ezen előadása mindenképp alkalmas arra, hogy a műfajt megszerettesse az ódzkodókkal.

Az előadás teljes szereposztása a Győri Nemzeti Színház oldalán olvasható. A képek a sajtónyilvános fotós főpróbán készültek.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: A sevillai borbély – Premier a Győri Nemzeti Színházban

100 kép