A rendezvény előtt kicsit utánanéztem a szerzőnek, az erdélyi Orbán János Dénesnek (1973), és elhűlve láttam, hogy fiatal kora ellenére már mi mindent kipróbált, mennyi mindent tett le az asztalra, s mennyi díjat gyűjtött be. Kolozsvárott szerzett angol és magyar szakos bölcsészdiplomát, amelyet Szegeden és Bécsben folytatott tanulmányaival egészített ki. Volt a Brettner György Irodalmi Kör elnöke, az Erdélyi Híradó Kiadó szerkesztője, igazgatója, az Alapítvány a Fiatal Irodalomért elnöke, az Irodalmi Jelen szerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, a Bulgakov Irodalmi Kávézó tulajdonosa, valamint az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy előretolt tisztje. Rengeteg díj tulajdonosa: a Romániai Írók Szövetségének debüt-díja, Sziveri János-díj, Faludy György-díj, Petőfi-díj, Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíj, Herder-ösztöndíj, Tivoli-díj, József Attila-díj, Székely János-ösztöndíj, az Irodalmi Jelen prózadíja, Székelyföld-díj, Koós Károly-díj, Magyarország Babérkoszorúja-díj valamint megkapta a Magyar Nemzeti Színház kitüntetését A magyar Faust című színjátékért. Több, mint tizenhárom kötete jelent meg, mint például a Hümériáda, a Hivatalnok-líra, a Teakönyv, a Búbocska, az Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek. Bevallom egyre inkább érdekelt személye és könyve.

Nem kellett csalódnom. Már az első percekben kiderült, hogy Orbán János Dénesnek – ízes magyar beszéde mellett – kiváló a humora, érdekfeszítő a személyisége, és szórakoztatóan tud mesélni. És mesélt, és mesélt, és mesélt… Mi pedig hol érdeklődve, hol lenyűgözve, hol kacagva hallgattuk. Megtudtuk, hogy A költő, a ringyó és a király a Magyar Pen-Club felkérésére íródott és Gyulai Líviusz metszeteinek részletei illusztrálják. Elmondta, mennyire fájlalja, hogy a középiskolákban elveszik a diákok kedvét Janus Pannoniustól, akinek pedig hihetetlenül kalandos élete volt, művészete pedig rendkívül színes. Sok érdekességet mesélt Mátyás király udvaráról és az első magyar költőről, akit egész Európában ismertek, s aki egy cseppet sem volt unalmas, mint ahogy az iskolában tanultuk. Kiderült, hogy gyilkos humora, szókimondó természete, pajzán élete volt, s ezt mind-mind megírta, csak nekünk nem ezeket a verseket tanították. OJD, aki Faludy György tanítványának tartja magát, azt állítja, hogy a kötet – melyből szép számmal olvasott fel verseket – hasonlít abban Faludy Villon-átirataihoz, hogy közelebb hozza a mai emberhez a költőt, jobban érzékelteti személyének varázsát, jobban tükrözi a kort, és szerethetővé, megérthetővé tesz egy olyan embert, aki egyébként évszázadok távlatába veszne. És ami a legnagyobb bravúr – mindezt úgy, hogy megőrzi a korabeli nyelvezetet. S ha ehhez szókimondó, kicsit vulgáris szófordulatokat használ – hát tegye. Úgy tűnik Janus is ilyen volt, s – valljuk be – a klasszikus fordítások nemcsak unalmasabbak, de a körmönfont, bőbeszédű megfogalmazások miatt, nehezebben is érthetőek.

Orbán János Dénest eredetileg a pajzán epigrammaköltő érdekelte (Janus harmadik arca), az a fiatalember, akit fékevesztett, bulizós, élvhajhász életmód jellemez, de akinek az élet habzsolása mellett azért a tanulmányaira is jut ideje. A szerző szerint, ha erről az oldaláról közelítjük meg, Janus Pannonius utat találhat a tinikhez, hiszen őket is ezek a dolgok foglalkoztatják. A cél érdekében OJD kitalál életrajzilag fontos epizódokra utaló verseket, összevon Janus-verseket motívumaik szerint (pl. A pénzről), címzettjük szerint (pl. Gryllushoz), vagy témájuk szerint (pl. Egy buja ringyóhoz). Nyelvileg az eredetinél vaskosabb, a nyilvánosságból kimaradt, de kikövetkeztethető, legalábbis nem elképzelhetetlen történetekre alapozó, kis nyelvi cseleket is alkalmazó kötet született. Érdekes vállalkozás.

tmoni

Fotók: Molnár György, a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Janus harmadik arca - könyvbemutató a megyei könyvtárban

9 kép