Az Ars Sacra Fesztivál keretén belül – az Európai Örökségnapokkal együttműködve – minden év szeptemberének harmadik szombatján felhívják a történelmi egyházak képviselőit, hogy nyissák meg templomaik kapuit, és színes kulturális programokkal irányítsák rá a figyelmet egy-egy templom építészeti, művészeti értékeire. Ezen a napon városunkban az érdeklődők a Szent Orsolya Rend győri, Apáca u. 41. szám alatt található Szent Anna templomának kincseivel ismerkedhettek meg. Az épületről N. Mészáros Júlia, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum művészettörténésze tartott színes, sok-sok részletre kiterjedő előadást. Megtudhattuk például azt is, miért kerül egy lajtorja a kupolát díszítő freskóra!

A Szent Orsolya oltalma és neve alatt tevékenykedő leánynevelő női szerzetesrend 1535-ben Bresciában (Itália) létesült. Alapítója Merici Szent Angéla volt, a rend célkitűzése pedig a gyermeknevelés és beteggondozás. Hogy a gyermekekhez forduljon, és életét a keresztény pedagógiának szentelje, arra Merici Angélának egy látomás adott alkalmat, amelyben 1506-ban részesült. Szülőföldjének tavánál egy helyet látott, melyről egy létra emelkedett egészen az égig. E létrán angyalok és leányok jártak föl és alá. Angéla ebből arra következtetett, hogy neki olyan közvetítő tevékenységet kell folytatnia, ami ehhez a létrához hasonlít: hithű, erkölcsös nevelés révén elősegíteni a rábízottak üdvözülését, mennybe jutását.

Az orsolyita rend hamar népszerűvé vált, és Európa szerte meghonosodott. A rend győri megtelepedésére 1726-ban került sor, az első főnöknő Mária Alexandra három rendtársával együtt érkezett. A templomot 1762-ben kezdték építeni, addig csak kis házi kápolnája volt a rendháznak. A templom építtetője Richter Ádám győri kereskedő és neje, Huber Anna voltak, de a munkálatokhoz sok győri család is hozzájárult jelentős összeggel. Richter Ádám meghalt, mielőtt a templombelső egészen elkészült volna, ezért a berendezés és az oldalfestmények későbbiek.

A templom az orsolyita építési hagyományoknak megfelelően a zárda és az iskola épülete közé épült. A kettős lizénákkal tagolt homlokzatú templom belesimul az utcafrontba, egységet képez a zárdával és iskolával. Az épület belseje eredetileg azonban nem a mostani képet mutatta, ugyanis 1908-ban Mladoniczky Ignác apát-plébános, templomigazgató nagyon komoly átalakításokat végeztetett, amelyeknek mértéke mai szemmel túlzásnak is tekinthető.

A szerény külsővel szemben a templom belseje gazdagon díszített. Korábban a templombelső kialakítását id. Dorfmeister Istvánnak tulajdonították, később a kutatók megállapították, hogy a mennyezeti freskók alkotója valójában a győri származású Schaller István volt. Schaller nem számít korának élvonalbeli alkotói közé, ugyanakkor jól képzett, az ikonográfiában igencsak jártas, a bécsi akadémián végzett mesterről van szó. A templom építésének idején már nagy rutinnal rendelkezett, érett alkotói szakaszban volt. Az orsolyiták templomán minden, rá jellemző stílusjegyet felvonultatott: nagy számban vitt fel illuzórikus képeket, ablakokat, oszlopfőket, konzolokat, csokrokat és szobrokat. A művészi hatást élénk, néhol egymáshoz talán nem éppen illő színekkel fokozta.

Kicsit részletesebben magáról a templombelsőről, hogy a galériában látható fotók jobban érthetők legyenek. A főoltár fából készült, festése márvány hatást kelt. 1908 óta Kastner bécsi festő Szent Annát, Máriát és Joakimot ábrázoló festménye díszíti. Az eredetileg Schaller által festett oltárkép a múzeumba került. Az oltár alján és tetején négy adoráló angyal figurája található. Az oltár két méter magas szobrai Szent Józsefet és Nepomuki Szent Jánost örökítik meg. A főoltár két oldalán Keresztelő Szent János és Szent János evangélista alakja látható. A szentély kupolájának freskója Mária eljegyzését ábrázolja: a gyűrűváltás pillanatát és a Szentlélek eljövetelét jelképező galamb érkezését.

A négyzetes főhajóban lévő, legnagyobb, kör alakú mennyezetfreskó négy mezőre osztott. A kép témái a rend történetéhez kapcsolódnak: az egyik negyedben Szent Orsolya megdicsőülése látható, a másikban Nagy Szent Gergely pápa a népvándorlás barbárainak nagy térítője. A harmadik mezőben Loyolai Szent Ignác képe található, Angéla tőle kapta meg a jezsuiták reguláját, amit az orsolyiták számára adaptált. A negyedik negyed a rendalapító Szent Angéla látomását örökíti meg – ezt a részletet választottam címlapképnek. A kórus alatti mennyezetkép ovális alakú, benne Jézus Szíve, angyalokkal. A kórus mennyezetén az orgonáló Szent Cecília szűz vértanúnak, az egyházi zene védőszentjének képe látható.

A templom valódi ékességeinek tekinthetők a faragványok. A szószék copf stílusban készült, a hangvető tetején Borbála alakja látható. Ő a haldoklók védőszentje is, ezért ábrázolásain megkülönböztető jegyként a betegek szentségére utaló kehely látható. A többi szobor közül említést érdemel még a kórus alatti szép barokk kereszt. A főhajóban látható lourdi Mária szobor XX. századi alkotás. A szentélyelválasztó barokk korlát és a karzat rokokó rácsozata igazi mestermű.

Az orsolyiták győri iskolája az 1726-os alapítástól egészen az 1948-as államosításig működött. A nővéreket 1950-ben hurcolta el az ÁVH. A templom ezt követően is istentiszteleti hely maradt, de a harangja csak 43 évi hallgatás után szólalhatott meg ismét. A rend 1993-ban visszakapta kolostorát és iskoláját is. Az épületegyüttes nagyon rászorult a felújításra, amit 1995-ben az orsolyiták a Műemlékvédő Bizottság segítségével meg is kezdtek. A megszépült templomot 1997. november 3-án szentelték újjá – sokak örömére.

Berente Erika

Fotógaléria: Ars Sacra Fesztivál – Nyitott Templomok Napja

26 kép