Doboz, tele képekkel
A Győri Papnevelő Intézet életéből

"Olyan, mint egy doboz, mely képeket mutat meg az intézmény múltjából, de a képek személyes sorsokat, közösségi távlatokat és a történelem Urába, Jézus Krisztusba vetett hitet elevenítik meg. A legtöbb fénykép és esemény itt is konkrét történelembe ágyazott és nagyon személyes, ebből fakadóan néha túlságosan szubjektív, de éppen ez az előnye is, mert ezzel egyidőben a személyesség és egyediség szintjén nagyon is hiteles" - olvasható az ajánlásban, amit a rektor, Egresits Ferenc jegyzett. A Győri Hittudományi Főiskola a Hazánk Könyvkiadó közreműködésével  jelentette meg Zsebedics József plébános Fejezetek és emlékek című könyvét. A tanulmánysorozat újabb kötete a Győri Papnevelő Intézet életéből (1910-1966) ad összefoglalást.

Szó se róla, Széchenyi Miklós hatalmasat alkotott. Az alapító püspök harmincnégy évesen, 1901-ben került az egyházmegye élére. Rá éven, július 19-én hirdeti meg az új papnevelő-intézet létrehozását, majd ettől kezdve körlevélben, évente hozza azok nevét, akik pénzt adtak az építésre. Az első kapavágás 1909. július 1-jén történik, az épület felszentelését 1910. szeptember 18-án tartják. A Győri Hirlap előzetesében, szeptember 15-én olvasható: " Püspökségének 8. esztendejében rendeltetésére készen felépült az impozáns palota, de akik a megyéspüspököt ismerték, azokat nem lepte meg sem a terv végrehajtásánál tapasztalt energia, sem a tervezés és berendezésénél jelentkezett hozzáértés, mert ezt Széchenyi Miklós gróf reformálta át kúltúr érzékkel, miként a bécsi magyar papnevelő intézetet, a Pázmáneumot. A Duna parti új palota messze időkig hirdetni fogja a második Széchenyi gróf győri püspök kormányzását."

A terveket Czigler Győző budapesti műépítész készítette, s halála miatt Aigner Sándor vette át a munkát, kisebb méretűre dolgozta át. Az építő győri mester, Hlatky Schlikter Lajos. Az új szeminárium első igazgatója Molnár Ignác kanonok. Szól a szerző a papnevelés feladatáról, az első világháborúról, a kommünről és Trianonról, aztán az aranykorról. A múltról a fotók is mesélnek. 1933-ban dr. Breyer István lesz az egyházmegye püspöke, aki sokat fáradozik a kispapság nevelése és tanítása érdekében. Olvashatunk arról, milyen az élet a papnevelőben, az újabb háborús évek történései sem maradnak ki, aztán a szeminárium nehéz esztendői az államosítás után, az ötvenhatos események, a Brenner testvérek, akik az egyház szolgálatára szegődtek. Akik nem ismerik Brenner János meggyilkolásának történetét, azoknak felelevenítődik az eset. Zsebedics József személyes emlékei alapján írja meg a szemináriumban töltött öt esztendőt (1960-65), fejezet szól a kisszeminárium két növendékéről, Póka Györgyről és Bóna Lászlóról, a győri szemináriumhoz kötődő főpapokról (Takács Nándor és Horváth Lóránt), az intézet költőiről, íróiról: Domonkos István (1862-1923), Tower Vilmos (1879-1958), Harsányi Lajos (1883-1959), Nagy Gyula (1885-1971), Timaffy László (1888-1972), Mentes Mihály (1891-1960), Vitnyédi Németh István (1894-1948), Lantos Kiss Antal (1909-1973), Makó Lajos (1916-1992). Szép versekkel örvendeztették meg a hallgatóságot: Nedesovszky János, Bankó Ignác, Jéger György. Szalai János mellett, Győri Imre tb. kanonok tollából tanári arcélek is szerepelnek a kötetben: Szomor Tamás, Lőrincz Imre, Gerendás Lajos. 

Sokan közreműködtek a könyv elkészítésében, segítették a munkát, s valóban hasznos kiadvány kerekedett a papnevelő intézet életéről. Gazdag forrást tarthat a kezében az, akit ezek az emlékek érdekelnek.

J. J.