Tánc az ördöggel
A Colombre Band első nagylemeze

A győri együttes egyre inkább elismerést vív ki magának a hazai underground palettán. Most azonban érdekes dolgok derültek ki a Colombre Band háza tájáról. Különösen az énekes viselkedése ad okot aggódásra. Bizarr címmel ellátott bemutatkozó nagylemezük (Tánc az ördöggel) áprilisban jelent meg a Gryllus Kiadó gondozásában. A közreműködők között van Ferenczi György és a Rackajam zenekar, továbbá Győri Balázs a Sugarloafból.

A 2007-ben alapított együttes tagjai - Váray László (ének, gitár, mandolin), Csordás Veronika (ének), Deák Gábor (gitár), Kovács Gábor (cajon/ülődob, vokál) - 2008 júliusa óta koncerteznek. A zenekar az akusztikus zene oltárára helyezte szívét. Kezdetektől fogva saját dalaikkal és sajátos stílusban utaztak, amely alapvetően a blues-ban gyökeredzik, ezen kívül a hip-hop-, folk- és rockzene mixtúrája.

Nem nehéz észrevenni, hogy az Ölj meg!-nek keresztelt dal még sötétebb lett, mint az album címe - első hallásra. Életre kelnek benne a vámpírok, akik manapság egyre inkább ellepik a világot. A fővámpír természetesen az énekes, aki kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, milyen is az élete, igazi vámpírként. S bár élőhalottak a vérszívók, azért a reggelente kihűlő mellkasukban szív dobog, amelyet leginkább szerelemmel lehet életben tartani. Vagy éppen megölni. Csakhogy egy vámpírt hidegre tenni nem egyszerű.  "Ha pisztolyból tüzelsz, engem nem fog a golyó, ha kevered a mérget hét korsóval adj,  A sivatagi vihart is, igen, ide küldheted, hidd el engem mindez már hidegen hagy!"

Egyvalamivel mégis el lehet pusztítani: ha a szívét ezüstgolyóval célozzák meg. Erre pedig csak egy nő képes, aki a legnagyobb vámpírok vesztét is okozza. 

Ugyanis minden vámpír rohadt és szemét. Hiába tombol a kamaszok körében a Twilight láz. Úgy kábította el a világot a történet, mint egy vérszívó a prédáját. Alattomosan és számító módon. A néhol szemtelen, néhol szarkasztikus, de mindig igaz Colombre-szöveg görbe tükröt tart azok elé, akik hallgatnak a sorok között: a valóságos vámpírok nem a könyvekben és a filmekben, hanem közöttünk, a mindennapjainkban élnek.  Akkor a legártalmatlanabbak, ha zenélni hagyják őket. "Én a legrohadtabb szemét kis vámpír vagyok, de a szíved szívembe ezüst golyó volt értsd meg, ha élni hagysz baby, baby, baby nekem vér kell, gyere ölelj, ölelj, ölelj aztán ölj meg!"

H. A.